(
- „Mi baj van veled?”
- „Tudod, mekkora bajba kerültél emiatt?”
- „Miért nem állítottátok le?”
- „Hogy tudtatok ehhez asszisztálni?”
Pedig ezek a kérdések sokszor inkább szégyent, tagadást vagy újabb indulatot eredményeznek — nem valódi megértést és végképp nem változást.
A resztoratív szemlélet ehelyett arra fókuszál, hogyan lehet helyreállítani a kapcsolatot, a biztonságot és a közösséget. Nem a megbélyegzés a cél, hanem a felelősségvállalás és a jóvátétel. De akkor milyen kérdéseket is érdemes feltenni ilyenkor? A resztoratív szemléletben fontos, hogy nem ugyanazt kérdezzük minden szereplőtől.
A bántalmazó(k)tól és támogatóitól:
- "Hogyan akarod ezt jóvátenni?”
A kívülállóktól:
- „Mit tudsz te tenni hasonló helyzetben, hogy ez ne ismétlődjön meg?”
Azoktól, akik közbeavatkoztak:
- „Kit tudsz még bevonni ilyen helyzetekben? Neked milyen segítségre lenne szükséged?"
Ezek a kérdések nem „felmentenek”, hanem gondolkodásra és kapcsolódásra hívnak. Segítenek abban, hogy a gyerekek (és a felnőttek is) ne csak a szabályszegést lássák, hanem annak emberi következményeit is. A valódi felelősségvállalás sokszor nem ott kezdődik, hogy „büntetést kapok”, hanem ott, hogy megértem: milyen hatással voltam másokra.
Ha többet olvasnál a bullying megelőzéséről és kezeléséről tanári és szülői szempontból, erről szóló összefoglalónkért kattints ide!
