kép forrása: pixabay.com

Lehet, hogy azért, mert hallókészüléket visel? 

A fenti eset kitaláció (bár ez nem jelenti azt, hogy valahol, valamikor ne történhetett volna meg), ám mindannyiunknak ismerős lehet akár a saját gyerekkorából, akár a környezetéből, akár a munkája során megfigyelve az a jelenség, amikor a közösség nem fogadja be egy-egy tagját. 

Az iskolai osztályközösség összetartó erővel bírhat, ám vannak helyzetek, amikor mégis megtörténik a kirekesztés. Ehhez nem feltétlenül kell kirívóan „másnak” lenni, egyszerűen amiatt is bekövetkezhet, ha az adott személy valamilyen szempontból eltér a csoporttól, amihez társulna. Minél inkább halmozottan vannak jelen a megkülönböztető tényezők, annál nagyobb eséllyel lesz a gyermek kiközösítve. Ezzel nemcsak gyerekként, hanem a gyermek szülőjeként, illetve a kirekesztést (jó esetben) észlelő tanárként sem egyszerű szembenézni. 

Mivel magyarázható a jelenség? 

Kutatások kimutatták, hogy már a csecsemők képesek megkülönböztetni az egyéneket a bőrszínük alapján, kora gyermekkorra pedig kialakul bennük az is, hogy a hozzájuk hasonlónak észlelt személyeket preferálják, kedvezőbb jellemzőket tulajdonítsanak nekik, mint a másik csoportba tartozókhoz. A különbözőségek, különösen a gyengének ítélt tulajdonságok miatt az evolúció során mindig is jellemző volt ezen egyének kitaszítása a csoportból annak érdekében, hogy a csoport ereje fennmaradjon, túlélési esélyei növekedjenek. Ezáltal megszűnt a csoport által biztosított támogatás, biztonság, és az egyén sokkal inkább ki volt téve a veszélynek, külső támadásoknak. Ez, bár a jelenkorban már kevésbé tudatosan túlélésfókuszú, de ma sincs másként. A fizikai nehézségek mellett lelkileg is megterhelő ítélet ez: több kutatás is kimutatta, hogy a kirekesztés hasonló agyi struktúrákat aktivál, mint a fizikai fájdalomé. 

Mindez persze nem jelenti azt, hogy amint észleljük egy külső csoporttag jelenlétét, automatikusan ellenszenvvel viseltetünk iránta. Azonban kétségtelen, hogy az a személy, aki bizonyos tekintetben nem felel meg a csoportnormának, jobban ki van téve az áldozattá válás lehetőségének. A „különcség” többek között megmutatkozhat testi jegyekben, fogyatékosságban, szorongó vagy visszahúzódóbb jellemben, ha túlkorlátozó vagy túlzottan támogató családi környezetből jön, illetve ha szegény környezetből származik. Mindezek táptalajul szolgálhatnak a bullying (zaklatás) jelenségének, amely fogalom valószínűleg ismerősen cseng, a kortárscsoporton belüli ismétlődő, tudatosan bántó cselekményeket takarja. Történhet fizikai vagy verbális formában, az online térben, vagy a társas kapcsolatokat érintve – a kirekesztés, kiközösítés is ide tartozik. Ez gyakran a tanárok tudta nélkül folyik, az áldozatok szégyellik bevallani, a zaklatók pedig nem fogják híresztelni előttük. Hazánkban a 11-17 éves tanulók negyede érintett iskolai zaklatásban. Általános iskola felső osztályában pedig gyakran megjelennek a hierarchikusan felépülő klikkek is, további részekre bontva az osztályközösséget, ezzel még kiszolgáltatottabb helyzetbe hozva az áldozato(ka)t. 

Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy pontosan mit takar a jelenség - pedig akár épp velük vagy a szemük előtt történik -, ezért is fontos felismernünk az árulkodó jeleket. 

A kirekesztés következményei 

Az ember társas lény, a kapcsolódás alapvető igényével. A kirekesztés ezt a kapcsolódási igényt ássa alá, és számos negatív hatást eredményezhet. A példában említett Dani valószínűleg nem érezné jól magát az osztályában, ha azt tapasztalja, hogy nem vehet részt a közös játékokban. Elképzelhető, hogy hétköznap reggel gyomorgörccsel kelne fel, miután az éjszaka nagy részét átforgolódta, és a reggelijéből is csak pár falatot tud elfogyasztani, mert már arra gondol, mi fog rá várni az iskolában. 

A bullying és a kirekesztés az áldozatot folyamatos stressznek teszi ki, gyakran azt éli meg, hogy senki sem segít rajta, nem számíthat társai támogatására. A kirekesztő helyzet rombolja az önbecsülését, még visszahúzódóbbá, szorongóvá teheti, ami akadályozza társas készségeinek fejlődését, ezáltal még nehezebb lesz barátokat találnia és megküzdenie a problémáival. Pszichoszomatikus tünetei is kialakulhatnak (pl. gyomorfájás, alvászavarok), súlyos esetben depresszióssá válhat. 

Nemcsak az egyénnek, hanem az osztályközösség tagjainak is megterhelő ez a helyzet, mert „kénytelenek” oldalt választani, saját védelmük érdekében elzárkózhatnak az áldozattól, csökkenhet az empátiás készségük. Amikor a széthúzás több kisebb csoportot eredményez, az osztály klikkekre szakadhat szét. Ezek a baráti társaságokkal ellentétben erősen hierarchikus felépítésű, zárt csoportok, jelentős elvárásokkal a tagok felé, akiknek így aztán a megfelelési igényük is nagy, pozíciójuk pedig gyakran bizonytalan. Ilyen körülmények között csökken a társas együttlét öröme és az összetartás az osztályon belül, így a tanárok számára a közös munka is jóval nehezebbé válik. Rengeteg energiába kerülhet a klikkek közti és azokon belüli konfliktusok kezelése mind kívülről, mind belülről. Ezeket a konfliktusokat hasznos lenne feltérképezni. 

Hogyan tehetünk ellene? 

Fontos tudni, hogy nem reménytelen a helyzet. Ha azt tapasztaljuk, hogy gyermekünk vagy tanítványunk kirekesztés áldozata, először is hallgassuk meg őt, ne kételkedjünk a szavában, és biztosítsuk afelől, hogy megbízhat bennünk. Ez nemcsak ebben a helyzetben lehet segítség, hanem a jövőre való tekintettel, amikor esetleg magától nyitna felénk a bizalmával, és így egy biztosabb támasza lehetünk. 

Szülőként elengedhetetlen, hogy rendszeres, figyelmes és nyílt kommunikációt folytassunk a gyermekkel, igyekezzünk észrevenni a zaklatás lehetséges jeleit (pl. impulzivitás, gyakran „beteg” és nem akar iskolába menni, alvászavarok). Ha panaszkodik, mindig higgyünk neki, soha ne hibáztassuk őt, különben elveszthetjük a bizalmát! Fontos megteremteni a biztonságos otthoni környezetet, hogy még ha az iskola nem is egy befogadó környezet a számára, az otthon mindig olyan hely legyen, ahova jó érzéssel, nyugodt lélekkel térhet haza. Nyitott odafigyeléssel, elismeréssel erősítsük az önbizalmát, hogy így könnyebben levethesse magáról az áldozat szerepet (bár ez nem egyszerű), s társai jobban elfogadják. Mivel gyakran nagyon egyedül érzi magát a problémájával, már az is segíthet, ha csak biztos támaszt nyújtunk neki szülőként. A kirekesztő helyzet hátterét, lehetséges okait akár át is beszélhetjük vele. Ez nem fogja megoldani a helyzetet, ám a szituáció megértése segítheti abban a gyermeket, hogy ne magát hibáztassa a történtekért. Továbbá fontos lehet érzékenyíteni a különbözőségek elfogadásával kapcsolatosan, így elősegítve, hogy ne tabuként kezelje a gyermek a diszkrimináció témáját, hanem nyíltan kimondhassuk, hogy igen, lehet, hogy különbözünk ebben vagy abban, de ugyanolyan értékesek vagyunk, ugyanúgy megérdemeljük, hogy elfogadjanak minket, és erre alapozva ha a gyermek maga is kirekesztő helyzetekkel találkozik a későbbiekben, akkor magabiztos védelmezőként tudjon jelen lenni az áldozat mellett. 

Tanárként nagyon résen kell lennünk, ugyanis a pedagógusok hajlamosak alulbecsülni a zaklatások gyakoriságát, hiszen ezek az esetek gyakran a hátuk mögött zajlanak – így felnőtt közbelépés sem valósul meg. Zaklatásra utaló jelekre figyeljünk, egy-egy aktuális esetnél minden résztvevővel át kell tárgyalni a problémát. A tanár felelőssége az, hogy tájékozódjon magáról a jelenségről, hogy együttműködjön a kollegákkal, szülőkkel. Mivel a gyermekek kapcsolódási igénye erős, sok mindenre rávehetőek (akár a kirekesztésben, zaklatásban való részvételre is), ha cserébe a vágyott csoport a köreibe fogadja őket. Így tehát kiemelten fontos az, hogy tanárként megfelelően reagáljunk ezekre a helyzetekre, kevert csoportos csapatépítő foglalkozásokat kezdeményezhetünk, amelyek során az osztálytársak jobban megismerhetik egymást, új élményeket szerezhetnek, együttműködésre törekedhetnek, fejleszthetik a „mi-tudatukat”. A csapatépítés során közös szabályokat alkothatnak, új csoportnormákat és közös célokat fogalmazhatnak meg, egyre inkább egységbe kovácsolódva. 

A társak esetében az elsődleges cél az, hogy minél kevesebben maradjanak semleges szemlélők, és minél többen vegyék fel a védelmező szerepet, ennek leghatékonyabb módja, ha a közösségben (sőt akár az egész iskolában) megjelenik a preferált zaklatásellenes attitűd. Mindezt hatásosan prevencióval lehet elérni, akár az iskolapszichológus bevonásával pszichoedukációs programok keretein belül, asszertív kommunikáció tanításával, csoportfoglalkozásokkal. Azonban, ha a baj már megtörtént, mindenekelőtt biztosítsuk az áldozatot a támogatásunkról. Akik kiközösítik, azokat célszerű felelősségre vonni, illetve hangsúlyozni a viselkedés elfogadhatatlan mivoltát. Segítsük elő azt, hogy változni, változtatni tudjanak. Osztályszinten érdemes nyíltan megbeszélni a gyerekekkel, hogy ezek a tettek milyen hatással lehetnek a társaikra vagy saját magukra. Iskolai szinten még kedvezőbb lehet foglalkozni a témával és a megfelelő normák kialakításával, hogy a gyerekek is magukévá tehessék azokat, és hogy idővel mindannyiuk számára egy biztonságosabb, befogadóbb környezet alakuljon ki. 

A cikket Varga Tímea terepgyakorlatos hallgatónk készítette.

Hivatkozások:

Abrams, D. & Hogg, M. & Marques, J. (2005). The Social Psychology of Inclusion and Exclusion. 
American Psychological Association. (2016, March 9). Talking to kids about discrimination. http://www.apa.org/topics/racism-bias-discrimination/kids 
Barkász, H. (2020. szeptember 13). „Ki az az egy, ki ne játsszon” – A kiközösítés, kirekesztés pszichológiája. https://pszichoforyou.hu/a-kikozosites-pszichologiaja/  
Buda, M. (2008). Iskolai erőszak, iskolai zaklatás. Fordulópont, 10(41), 11–25. 
Cseh, Gy. (2010). Hálózatok az iskolában. Fizikatanítás tartalmasan és érdekesen, Konferenciakötet, pp. 339.-346. ELTE Budapest. 
Eduline (2017. április 16). Ezért változik sok gyerek élete pokollá: mit tehetsz a kiközösítés ellen? https://eduline.hu/kozoktatas/Kikozositett_gyermek__Mit_tehetunk_U9OONF  
Gerhát, R. (2020. április 20). Bullying: Mit tehetünk pedagógusként az iskolai bántalmazás ellen?! https://megoldaskozpont.com/pedagoguskent-az-iskolai-bantalmazas-ellen/  
Gréti (2019. szeptember). Konfliktuskezelés: ezt lehet tenni az osztályon belüli klikkesedéssel. https://kidsnews.hu/2019/09/konfliktuskezeles-ezt-lehet-tenni-az-osztalyon-beluli-klikkesedessel/  
Jármi, É. (2019). Az iskolai bántalmazás (bullying) megelőzése. Educatio, 28(3), 528–540. https://doi.org/10.1556/2063.28.2019.3.6 
Körmendi, A. & Szklenárik, P. (2014). A szemlélők szerepe az iskolai zaklatásban. Alkalmazott Pszichológia, 14(2), 105–121.) 
Yelon (n.d). Mit tehetsz szülőként, ha kiközösítik a gyerekedet? https://yelon.hu/szuloknek/mit-tehet-a-szulo-ha-kikozositik-a-gyereket