Nincs jó vagy rossz firka. A mai iskolai és otthoni környezet, de gyakran még a szabadidős tevékenységként definiált sportszakkör is tele van elvárásokkal. A firkálás ezzel szemben egy teljesen szabad tevékenység: nincs jó vagy rossz firka, nincs hibázás, értékelés. Ugye milyen kevés ehhez hasonló tevékenységet végzünk a mindennapokban?
Formába önti azt, ami kimondhatatlan. Nem mindenki tudja szavakba önteni az érzéseit – főleg stressz, szorongás vagy túlterheltség esetén. A firkálás ilyenkor egyfajta „vizuális szelepként” működik. Nem kell művészi értéket keresni benne – a lényeg az, hogy kifejez valamit, ami belül van.
Szabad dühösnek lenni. A dühöt és a kifejezését gyakran leszidás követi, főleg, ha az magának vagy másnak ártó formában nyilvánul meg. A firkálás lehetőséget ad arra, hogy ez a nehéz érzés szabadon távozzon egy legális formában.
Jelenben lenni. Napjaink jelentős részét töltjük a múlton való rágódással vagy a jövőn való aggodalommal – nincs ez másképp a gyerekek esetében sem. A firkálás igazi mindfulness tevékenység lehet, amely során csak arra figyelünk, hogy milyen nyomot hagyunk a papíron vagy éppen milyen milyen hangja van a ceruzának.
És ha az alkotás nem lenne elég: a telefirkált lappal bármit csinálhatnak a gyerekek - széttéphetik, összegyűrhetik, de akár firka kiállítást is szervezhetünk belőle.