Az iskola a tanulás mellett a kortárs kapcsolatok kialakulása miatt is egy kiemelt színtér, ahol sok tényezőtől függhet, hogy a gyerekek hogyan tudnak kapcsolódni egymással. 

Vannak gyerekek, akik a legnagyobb természetességgel barátkoznak, és vannak ilyen szempontból szégyenlősebb gyerekek, illetve olyan is lehet, hogy kifejezetten szorongató a „barátkozás”. Az is előfordulhat, hogy a helyzet vagy a csoport összetétele nem kedvez a szociális kapcsolatok kialakulásának.

Az azonban biztos, hogy nagyon nehéz érzés, ha magányosnak érezzük magunkat egy közösségben – és az is nagyon nehéz érzés, ha úgy látjuk a gyermekünk lehet magányos.

Mit tehetünk szülőként, ha úgy látjuk a gyermekünk nehezen barátkozik?

• Először is derítsük fel, hogy ő hogy is van ezzel: Amikor a napjáról beszélgetünk, figyelmesek lehetünk, hogyan jelennek meg a szociális kapcsolatok a beszámolókban. Kérdéseket is feltehetünk: pl. kivel szokta a suliban a legtöbb időt tölteni vagy kivel milyen tevékenységet szokott csinálni? A beszélgetésekből kiderülhet, hogy őt mennyire foglalkoztatja a téma, és milyen érzései kapcsolódnak hozzá.

• Bátoríthatjuk kezdeményezésre: A szociális kapcsolatok teremtésének egyik lényeges aspektusa a visszautasítástól való félelem. A kezdeményezéssel azonban megtanulhatja azt gyermekünk, hogy amit szeretnénk, azért érdemes megpróbálni megtenni az első lépéseket.

• Vigyük többféle közösségbe: Az egyes csoportok hangulata, dinamikája nagyban függ attól, hogy kik vannak jelen. Lehetnek olyan közösségek, ahol könnyebben tudnak kapcsolódó az alapvetően nehezebben barátkozó gyerekek is, akár az érdeklődési kör vagy közös tevékenység által – legyen ez valamilyen sport, kémiaszakkör, vagy színjátszós társaság.

• A kapcsolódásnál se felejtsünk el példát mutatni szülőként: Érdemes nekünk is tudatosak lennünk, hogy rajtunk mit lát – pl. mi hogyan viszonyulunk másokhoz, hogyan kezdeményezünk beszélgetést, hogyan kezeljük a nézeteltéréseket.

• Biztosítsuk arról, hogy itt vagyunk neki: Ha nehézsége is van, rosszul érzi magát egy adott közösségben, fejezzük ki, hogy szülőként mindig itt vagyunk neki, ha beszélni szeretne róla.

A közösségi élmény, a társas kapcsolatok segíthetik a gyerekeket abban is, hogy a többi kihívást könnyebben vegyék. 

Az iskolai stresszforrásokról szóló sorozatunk hamarosan folytatódik.