Az iskoláskorú gyermekek családjában általában az iskola köré szerveződik az élet. Számos változással jár, hogy közben a gyermekből érett fiatal válik. Az idegrendszer érésével a gyermek 7 éves korára készen állhat az iskolakezdésre, amit néhány évnyi kiegyensúlyozottság követhet. Az iskoláskorú gyermekeknél megjelenhet a teljesítményközpontúság, melyet gyakran a család sem tud kezelni, nem szentelnek elég figyelmet a szabadidőnek és a közös időtöltésnek, ahol megbeszélhetik a nap történéseit és támogatást kaphatnak.  

A kamaszkor különböző szakaszaiban fejlődési krízisen megy át a serdülő. A fogalom Erik H. Erikson német pszichoanalitikus nevéhez fűződik, aki megalkotta az egész életen át tartó fejlődési modellt. Úgy gondolta, a személy minden korszakban egyfajta válságot él át, melynek pozitív vagy negatív következménye lehet a személyiség fejlődésére. Iskoláskorban a krízisállapot a teljesítmény és a kisebbrendűség köré szerveződik.  

A serdülőkor egyben krízis, azaz olyan megkerülhetetlen helyzet, mellyel az egyén kénytelen szembenézni, és amelynek során az addig bevált problémamegoldó eszközök nem hatásosak.   

Ez egyben a hormonális és biológiai változások korszaka is, a serdülő mellett a szülőket is gyakran felkészületlenül éri, ezért nem tudnak segítséget nyújtani kamaszodó gyermekük számára, akinek a testi változásokon túl a hangulatingadozásokkal is szembesülnie kell. Szeretne önállósodni, ám mégis szüleitől függ.  

A teljesítményszorongás bármilyen helyzetben jelentkezhet, akár egy dolgozatírás, felelés előtt, de akár edzések, versenyek előtt. A stressz növelheti a teljesítményt, azonban, ha túl nagy hangsúlyt kap, rombolhatja is. Megjelenhetnek intenzív testi tünetek, mint a heves szívverés, magas vérnyomás, hideg verejték, izzadó tenyér, gyomorgörcs, remegés. A kellemetlen tünetek pedig elkerüléshez vezethetnek, így még kevesebb sikerélményt él át a gyermek vagy a fiatal.   

Ami segíthet: 

• megfelelő  mennyiségű szabadidő: a gyermeknek iskola után legyen ideje feltöltődni, pihenni 
• beszélgetés a gyermekkel a sikerről, kudarcról: saját élmények, tapasztalatok megosztása 
• „fake it ’til make it” – biztassuk gyermekünket: még ha nem is hisz magában, tegyen úgy, mintha sikerülne, és menni fog 
• rendszeres testmozgás: a legtermészetesebb feszültségcsökkentő módszerek egyike, bármilyen mozgás segít, amelyet a gyermek szívesen végez 
• a büntetés kerülése: ne szidjuk meg gyermekünket egy rosszul sikerült matekdolgozat vagy angol felelés miatt 
• mindfullness, meditáció, relaxáció 
• szülőként érdemes a saját szorongásunkra is rátekinteni: sokszor a szülő saját tehetetlensége, feszültsége, elakadása okozhat a gyermekben szorongást, hiszen a gyermek átveszi a mintát, lemásolja a szülő viselkedését 

Összeállította: Györki Brigitta 

Photo by Jessica Lewis on Unsplash

Irodalomjegyzék: 

Atkinson, R., & Hilgard, E. (2005). Pszichológia. Budapest: Osiris. 

Csürke, J. (2016). Kríziselméletek előadás. Csürke, József;, Budapest. 

Dr. Komlósi, P. (1997). A család támogató és károsító hatásai a családtagok lelki egészségére. In G. József, Közösségi mentálhigiéné (old.: 21-54). Budapest: Animula. 

Hajduska, M. (2008). Krízislélektan. Budapest: ELTE Eötvös.