A kortárs segítés módszere Amerikából indult a XX. század második felében, mára a világ több pontján elterjedtté vált, Finnországban például már komoly hagyományokkal rendelkezik. 

A kamaszkor rengeteg lehetőséggel, de emellett aggodalommal, izgalommal és félelemmel teli időszak. A fiatalok számára kinyílik a világ, és ezzel párhuzamosan valami el is tolódik bennük: innentől kezdve nem a szüleik, a családjuk lesz az etalon, a viszonyítási pont, amelynek tükrében meghatározzák magukat, hanem az iskola, a kortársaik, a baráti közösségeik (azaz a másodlagos szocializációs közegek). Az ő véleményüket fogják meghallgatni, ők azok, akikhez képest jók vagy rosszak, elismertek vagy éppen különcök lesznek.  

A mind hormonálisan, mind szociálisan végbemenő változások elnyúló folyamatként jelentkeznek, ennek következtében óhatatlanul is lesznek hosszabb-rövidebb időszakok, amikor szorongást, egyedüllétet vagy éppen stresszt élnek át. Mindezek mellett külső környezetük is folyamatos változásban van, új közösségeknek lehetnek a tagjai, új iskolába kerülhetnek, ahol nehezükre eshet a beilleszkedés. A családunkban is bármikor történhetnek olyan események, amelyek megviselik őket, energiákat kötnek le.  

Ez a fokozott stresszélmény fontos és elengedhetetlen ahhoz, hogy kialakítsák saját személyiségüket, énhatáraikat, és funkcionáló felnőttekké váljanak. Azonban ha ebben a nehéz időszakban nem kapnak kellő mértékű és minőségű figyelmet, akkor könnyen maladaptív megküzdési formákhoz nyúlhatnak, mint például a gyors jutalomingerek, kallódás, drogok, vagy éppen az agresszió. 

Erre a sokrétű problémára lehet az egyik megoldást a kortárs segítés. A kortárs segítő csoportok az iskolában tanuló diákokból toborozzák tagjaikat, akik mind korban, mind pedig élethelyzetekben hasonló problémákkal küzdenek, mint a velük kapcsolatba lépő célcsoport. A kortárs segítők diáktársaiknak nyújtanak segítő kezet a tanulmányi, szociális elakadásokkal vagy akár a kikapcsolódással kapcsolatos problémákban. Így egy kortárs segítő a különböző élethelyzeti problémáknál hallgató társ, vagy éppen konfliktusokban békítő harmadik fél is lehet. Tevékenységükkel segítséget tudnak nyújtani az egyéni stresszkezelésben, valamint iskolai környezetüket is olyan irányba alakítják, ahol jelentősen csökkennek a stresszfaktorok (pl. bullying), valamint ösztönzik a stresszkezelés hatékony formáit (pl. testmozgás). 

A megvalósítás szinte egyedül a diákokon és a tantestületen múlik. Minden kortárs csoportnak van egy mentor tanára, akik a kortárs segítőkhöz hasonlóan képzést kapnak, hozzájuk fordulhatnak maguk a segítők, ha elakadnának. A segítők kiképzése az iskola és a diákság arculatára formázható. A lényeg az, hogy a fiatalok megkapják a segítő szerephez szükséges, és akár tovább is adható ismereteket például a közösségi médiával, a tanulásmódszertannal vagy az értő figyelemmel kapcsolatban. Egy kortárs csoport identitást adhat a résztvevőknek, ismeretanyagot az elkötelezetteknek és a segítséget kérőknek. Egy biztonságosabb, egymásra odafigyelő környezetet teremt a fiataloknak ahhoz, hogy megtapasztalják a kamaszkor rejtelmeit, és ki tudják állni a felnövés próbatételeit. Az így szerzett tapasztalatok felnőtt korukban is hasznukra lesznek, a társadalmat megértőbbé, odafigyelőbbé és összetartóbbá kovácsolhatják, ahol a társadalmi felelősségvállalás nem különleges gesztus, hanem magától értetődő hozzáállás. 

A cikket készítette: Fleckenstein Ádám    

Photo by Rich Smith on Unsplash

Hivatkozások: 

• Cretin, M., A. (2005). Components of effective peer helper programs. Graduate Research Papers. 380. 
• Helenius, J., Kilpiainen, L., Pihlaja, K., Snellman-Aittola, M., Suomalainen, S., Rahja, R., Tanttu, U: Setting up peer support program in schools, A Step-by-Step Guide. Mannerheimin Lastensuojeluliitto 
• Borbála, R. Cs., Katalin, Sz. (2016). Mentori kézikönyv iskolai kortárs segítő programokhoz. Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány