Először is fontos leszögezni, hogy a kamaszok – a Grinccsel ellentétben – nem szeretnék szándékosan tönkretenni a varázslatos karácsonyt. A kamasz egyszerűen csak karácsonykor is kamasz. Lehet, hogy bár korábban rajongott a karácsonyfadíszítésért, a mézeskalács sütésért vagy a családi társasért, most semmihez nincs kedve. Megkérdőjelezheti a családi hagyományokat, programokat. Lássuk meg: ez mind a kamasz lét természetes velejárója, hiszen ebben az életszakaszban kezd formálódni a családdal, így a családi hagyományokkal való kapcsolata is. Abban a folyamatban, melyben keresi önmagát, rendben van, ha küzd a számunkra abszolút természetes elvárásokkal vagy a karácsonykor gyakori „kell” és „már a nagymama is így csinálta” kezdetű mondatokkal. Ez persze a család számára igencsak dühítő és türelmet próbáló lehet. 

De mégis mit tehetünk, hogy őt is bevonjuk az ünnepekbe? – A recept: elfogadás, türelem, kompromisszumok és pozitív megerősítés egy kis humorral megspékelve. 

   1.    Legyünk nyitottak az ő ötleteire, gondolataira is. Vonjuk be és tervezzünk közösen! 

Kinek milyen az ideális karácsony? Ki milyen díszítést, programokat, menüt szeretne? Ez természetesen nem azt jelenti, hogy szülőként minden számunkra fontos értékről le kellene mondani és el kell engednünk a már számos felmenő asztalát gazdagító bejgli receptről, csak mert a kamaszunk szeretné teljesen megreformálni a karácsonyi menüt. A beszélgetés során próbáljunk közös nevezőre jutni. Rangsoroljuk, hogy kinek mik az igazán fontos elemei az ünnepnek és mik azok, amiket el tudunk engedni, hogy valami újnak helyet teremtsünk. Maradhat a bejgli és a mézeskalács, de tényleg akkora katasztrófa, ha a zserbó helyett idén azt a pillecukros amerikai kekszet készítjük el a TikTokról? 

   2.    Ha vannak kistesók, vonjuk be, hogy a kicsik számára együtt tegyük még különlegesebbé az ünnepet!

Ez természetesen ne váljon egy kötelezettséggé, sokkal inkább egy titkos kis szövetséggé a szülő és a kamasz között. Sokkal együttműködőbb, ha érzi, hogy ebben tényleg partnerként van kezelve. És őszintén: nem könnyebb, ha van egy beépített emberünk?

   3.    Az ünnepek alatt is legyen szabad tere, ideje!

Vegyük figyelembe, hogy a kamaszkor velejárója, hogy a családról áttevődik a hangsúly a barátokra. Nem buktunk el szülőként, ha azt tapasztaljuk, hogy a kamaszunk karácsonykor is szeretne időt tölteni a barátaival. Nem velünk nem bír ki egy hetet, hanem nélkülük. Beszéljük meg, hogy a karácsony elsősorban családi ünnep, de legyünk kompromisszumkészek: egy közös korizás, egy kis ünnepi bandázás beleférhet az karácsonyi készülődés során vagy két nagycsaládi ebéd között. 

   4.    Ahogy a korábbi cikkünkben is írtunk róla, próbáljuk meg csak az „elég jó karácsonyra” törekedni.

A karácsonyi készülődés teendőinek az elvégzésébe partnerként vonjuk be őket. Beszéljük meg, hogy ki mit vállal az előkészületekből, de ne támasszunk túl nagy elvárásokat csak a mi fejünkben lévő tökéletes karácsony képe miatt. Kérdezzük meg, hogy mire van szüksége a vállalt feladatok elvégzéséhez, de hagyjuk önállóan tevékenykedni. Lehet, hogy elsőre még nem lesz annyira kemény a tojáshab vagy kimarad egy polc a portörlés során, sőt az is előfordulhat, hogy valami elfelejtődik a sokadik „okéé, majd megcsinálom” mondatot követően is. De mielőtt teret engednénk az indulatoknak, álljunk meg egy pillanatra és gondoljuk végig, hogy tényleg megéri-e vitát a karácsonyi asztal mellett ez az apró tökéletlenség?  

Ami a legfontosabb, hogy tartsuk szem előtt a közös célt: jó hangulatú, boldog karácsony. Lehet, hogy szükség van újításokra, a korábbi elvárások és tervek módosítására a békés karácsony és családi jókedv érdekében. De nem jobb ez, mint a szokásokhoz és „kell”-ekhez való ragaszkodás okozta ajtócsapkodás és duzzogás? Adjunk esélyt az új ötleteknek, teremtsünk új hagyományokat a kamaszaink segítségével.