Azzal sincs baj, ha inkább a realitás felől közelítjük meg a témát, és a szeretetre koncentrálunk a mese és mítosz helyett.

Mikor jön el az ideje, hogy beavassuk a gyerekeket?

Általában 5-9 éves kor környékén bekövetkezik egy gondolkozásbeli váltás. A gyerekek maguktól össze szokták rakni a képet, amikor megérnek rá. Ezt a megnövekedett realitáskontrollt ilyen kérdések jelzik:

• Hogyan tud a Mikulás mindenhol ott lenni egyszerre?
•  Anya, ne áruld el senkinek, de igaziból a Feri bácsi volt a Mikulás beöltözve, nem?

Hagyjuk megnyilatkozni, hogy ő mit gondol erről. Lehet, hogy úgy véli, hogy az igazi Mikulás majd vasárnap este jön hozzánk, de az is lehet, hogy arra a következtetésre jut: „szerintem igaziból otthon is ti szoktatok ajándékot adni”. Ha megkérdezi, érdemes visszakérdezni: „Te mit gondolsz?”

Hogyan tálaljuk?

Azt is mondjuk el, hogy miről szól a Mikulás történet - ne csak azt, hogy mit nem jelent. Vagyis ha a gyerekünk már a realitásokat feszegeti, és elmondjuk neki, hogy igazából tényleg mi adjuk az ajándékokat, azt is fontos hozzátennünk, hogy ez a szeretet megnyilvánulása. Mesélhetünk neki arról is, hogy mi a mögöttes mítosz, hogyan szólt szent Miklós legendája.
A mese fontos lehet azután is, hogy már tudjuk, a Mikulás nem igazi: a gyerekek a történetben lévő helyzetekkel és szereplőkkel ugyanúgy képesek azonosulni.
Ha eltérő életkorú gyerekeink vannak, figyeljünk rá, hogy semmiképp se a tudással való kizárás, a közös cinkosság legyen ebben a lényeg a nagyobb gyerekek számára, ne azt erősítsük a nagyobb gyerekben, hogy most mi egy fronton vagyunk a kisebb gyerekkel szemben. Ne a dominancia eszköze legyen, hanem a szeretet kifejezésének egy újabb formája.

A kettős realitás időszaka

Ilyenkor a gyerekek már tudják, hogy nincs Mikulás, de jólesik nekik benne maradni a mesében (már össze-összekacsintva a szülőkkel).
Vannak szülők, akiknek fontosabb a realitás, másoknak pedig sokat jelent a mese, a varázslat megélése. Mind a kétféle hozzáállás rendben van.
Úgy teremtsük meg az otthoni hagyományokat, ahogyan az nekünk, a mi családunknak jó, és közben legyünk válaszkészek a gyerekünk jelzéseire. Ha már érett és kérdezget, akkor válaszoljunk, és semmiképp se tartsuk fenn görcsösen a titkolózást.

Összetörnek a hír hatására?

Ha a gyerek jelzéseire reagálunk, akkor a felfedezés és a varázslat elvesztése nem egy világ összeomlását jelenti a gyerek számára, hanem inkább egy mélyebb, érettebb megértést. Az esetek körülbelül felében a gyerekek maguktól összerakják a képet. A legtöbbször örülnek neki, hogy ők már olyan nagyok, hogy megértik a dolgot. Akár még segíteni is szeretnének az előkészületekben.
Sok esetben inkább a szülőnek fájdalmas a realitás kora beköszönte és ennek a varázslatos világnak az elveszítése.

Felhasznált irodalom: 

Allan, G. M., Korownyk, C., Kolber, M. R., Garrison, S., McCormack, J., Nickel, S., & Lindblad, A. (2017). What's in your stocking? Evidence around Santa Claus. Canadian family physician Medecin de famille canadien, 63(12), 942.
Anderson, C.J., Prentice, N.M. Encounter with reality: Children's reactions on discovering the Santa Claus myth. Child Psych Hum Dev 25, 67–84 (1994). https://doi.org/10.1007/BF02253287

Fotó: Srikanta H. U on Unsplash