A mese királyi út a gyerek lelkéhez. A legjobb sűrített üzeneteket, egyfajta lelki „hamuban sült pogácsákat” a népmesék, klasszikus tündérmesék tartalmazzák. A halál témája ezeben is sokszor előkerül. Az újabb animációs mesék között is keresgélhetünk azonban. 

Hogy miért ajánljuk pszichológusként Coco történetét?

Mert olyan témához nyúl, ami tabunak számít, és így lehetőséget teremt az ezzel kapcsolatos beszélgetésekre. 

Bár a véres harci jelenetek mindenhol elborítanak minket, az elmúlás, a halál témája ellen általában szülőként is inkább védekezünk. Kivonnánk azt a gyerekeink életéből – pedig így vagy úgy egészen biztosan foglalkoztatja őket akkor is, ha még nem történt a szűk környezetben haláleset. A mese megnézése után alakalom adódik arra, hogy a gyerekünk kérdezzen erről. Szóba hozhatja, hogy hiányzik neki a rég meghalt nagyi, vagy hogy rákérdezhet, hogy tényleg van-e élet a túlvilágon. A filmben megjelenik erre egyfajta válasz, ami már szól a saját hitvilágról, spiritualitásról. Itt szülőként a legfontosabb a hitelesség, azt megfogalmazva, amiben mi hiszünk: ez lehet a menyország, lehet annak élménye, hogy a halottaktól tanultak bennünk élnek tovább, egy spirituális körforgásba vetett hit. A lényeg, hogy olyan legyen, amiben mi tényleg hiszünk, és az a gyerek nyelvén legyen megfogalmazva. 

Mert realisztikusan, de elfogadóan mutat rá az öregedéssel járó folyamatokra

A filmben megjelennek a ráncok, a fájdalmak, persze mesei elemekkel, de realisztikusan. A film képi világa egyébként is zseniális, és ami még fontosabb, hogy mindez nem öncélúan jelenik meg, hanem a tartalmat kiemelve. 
 
Mert felhívja a figyelmet a rituálék szerepére a megemlékezés során

Bár a miénkhez képest teljesen más kultúrkörben teszi ezt, de a hasonlóságokat érdemes kiemelni. Ilyen lehet például a temetőbe tett közös látogatás, vagy az, hogy ilyenkor felelevenítjük az adott személlyel kapcsolatos emlékeinket. De a közös étkezések, vagy akár a közös éneklés is olyan lehet, ami a mi szokásainkkal is párhuzamba állítható. Sok esetben saját rituálét is állíthatunk, ha épp nem tudunk kimenni valamilyen oknál fogva a temetőben nyugvó halottainkhoz. 

Mert mer a nehéz és szomorú témák feldolgozása mellett szívderítően és önfeledten vicces lenni 

A film nehéz témát dolgoz fel, nagyon sok düh, fájdalom és csalódás fogalmazódik meg benne. Azonban azzal, hogy mer gyerekesen és szabadon vicces is lenni, azt az üzentet is hordozza, hogy az élet EGÉSZ-legességében megférnek egymás mellett ezek az érzések. A halál, gyász érzése ugyan nehéz, és sokszor nagyon fájdalmas, de e mellett meg tudjuk élni a pillanatok szépségét. 

Mert áthatja az az üzenet, hogy a családi kötelékek, a szeretetteliség megtartó erő tud lenni

A film valódi karaktereket mutat be – nem egy giccses, tökéletes családot látunk, hanem egy olyat, ahol vannak hibák, nehézségek, és a családtagok néha egymással hadakoznak. Ennek ellenére minden kockáját mégis áthatja az a megtartó szerető erő, ami a családban van. 

Mert rámutat arra, hogy a félelmeink ritkán vezetnek minket jófelé

A filmben a család óvja a főszereplő kisfiút a zenei karriertől, hiszen a régmúlt sérelmei miatt ez az út veszélyesnek tűnik. A legtöbb szülőnek nehéz megbírkóznia azzal, amikor a gyereke olyan kedvtelést vagy szakmát választ, amit ő nem ajánlana neki. Ez a helyzet szembesíti azzal, hogy a gyereke egy külön világ, és bizony nehéz megélni a leválást. 

Trailer: https://youtu.be/rOvjrFfokw4

Fotó: Pieter van de Sande / Unsplash