Mielőtt előre ugranánk oda, hogy hogyan és mit érdemes visszajelezni a gyerekeknek, fontos kimondani: a félévi értesítőt helyén kell kezelni. Már a neve is elárulja, hogy miről szól: értesít. Visszajelzést ad arról, hol tart most a gyerek, és merre érdemes indulni a második félévben. Nem végítélet, nem összegzés, és végképp nem a gyerek értékének mérőszáma. A félévi értesítő jó alkalom arra, hogy megálljunk egy pillanatra, ránézzünk az elmúlt hónapokra – és elismerést adjunk. Mert az elismerés számít. Csak egyáltalán nem mindegy a hogyan.

Hogyan dicsérjünk jól? 

Legyen konkrét
Az általános, képességre vonatkozó dicséret („ügyes vagy”, „szép munka”) jólesik, de gyorsan elillan. Helyette pontosan jelezzünk vissza arra, amit értékelünk:
„Észrevettem, hogy nem adtad fel a matek gyakorlást arra a témazáróra, pedig tudom, hogy nem volt könnyű.”

A folyamatra fókuszáljon, ne csak az eredményre
A jegy önmagában kevés információt hordoz. Ami igazán számít, az az út és erőfeszítés, ami odáig vezetett: a gyakorlás, a kitartás, az újrakezdés. Ez az, ami később is velük marad.

Legyen reális és hiteles
A túlzó dicséret könnyen üresnek hat. Nem kell mindent „szupernek” nevezni ahhoz, hogy elismerjünk. Az őszinte, arányos visszajelzés hiteles. 

Hívjon önreflexióra
A jó dicséret nem lezárja a beszélgetést, hanem megnyitja, így a gyerek maga is elkezdi észrevenni a saját fejlődését:
„Te mire vagy a legbüszkébb ebből a félévből?”
„Mi volt számodra a legnagyobb kihívás?”

Mire adjunk visszajelzést – a jegyeken és a bennük megmutatkozó munkán túl? 

Az értesítő néhány jegyet és megjegyzést rögzít. Ami mögötte van, az viszont egy egész félévnyi próbálkozás, küzdelem, alkalmazkodás és fejlődés. Ha csak arra reagálunk, ami le van írva, könnyen elsiklunk azok felett a sikerek felett, amelyek nem mérhetők osztályzattal, mégis meghatározóak a gyerekek önbizalma és belső motivációja szempontjából.

Tantárgyi eredmények – és az odavezető út
Dicséretet érdemel a jó jegy mögött meghúzódó kijavított dolgozat, a kitartó gyakorlás, ha segítséget kért vagy éppen az, ha már önállóan tudott tanulni. 

Kapcsolatok, közösség
Nem jelenik meg a bizonyítványban, mégis fontos sikerek: beilleszkedés egy új osztályba, barátok megtartása vagy elengedése, konfliktusok kezelése, csapatjáték. 

Érzelmi érés, önszabályozás 
Hatékonyabb stresszkezelés a versenyek előtt, jobb önszabályozás, tudatosabb kommunikáció, gördülékenyebb készülődés reggelente – ezek lassú, sokszor hullámzó érési folyamatok. Éppen ezért különösen fontos, hogy észrevegyük és megnevezzük őket.

Bátorság és önbizalom
Merni megszólalni az osztály előtt, kipróbálni valami újat, jelentkezni egy versenyre, hibázni mások előtt, egyedül suliba menni. Ezek mind láthatatlan sikerek, amelyek még csak a félévi értesítő sorai között sem bújnak meg, mégis jelentősek egy gyerkőc, fiatal életében.

Érdemes egy pillanatra megállni és feltenni a kérdést: szülőként mit veszek észre a legkönnyebben? A jegyeket? A statisztikák javulását? A viselkedésbeli változásokat? Az önállóságot, a belső érést? Érdemes tudatosan tágítani a fókuszt: nemcsak azt észrevenni, mi lett az eredmény, hanem azt is, mi minden történt közben.