Szigeti Réka szösszenetei sulinyugis szemmel a tanári munkáról 

Egy színes virágcsokrot hozok ide azokból a jó példákból, amiket az utóbbi hónapokban saját magam tapasztaltam arról Sulinyugisként, hogy miket, hogyan tesznek a tanárok a gyerekekért: 
 

• A múltkori alkalommal két Sulinyugis foglalkozás között egy mezei általános iskola folyosóján sétálva voltam fültanúja egy beszélgetésnek egy körülbelül hetedikes fiú és a tanárnője között. A folyosó zsongásában együtt sétáltak a tanári felé és azt beszélték át, hogyan is kell a kamatokat, százalékokat számítani. Egy partneri, kedves igazi tanár-gyerek beszélgetés volt pár percben, semmi extra igazából, de akkor megfogalmazódott bennem, hogy ez a lényeg! A tanár igazi odafigyeléssel és kihallható örömmel a hangjában erősítette meg a srácot és kezelte a félreértéseit, hiszen imád tudást átadni.  Nagyon kiemelkedett a jelenet egyszerűsége, az a természetesség, amiben a pihenő idejében, a szünet alatt – egyik óráról a másikra vándorolva – mégis hihetetlen erős jelenléttel kapcsolódott a rutinos (megkockáztatom, már nyugdíjas korú) tanár a tananyagon keresztül a tudásra szomjas gyerekhez. 

• Egy pár hónappal ezelőtt az egyik osztályfőnök már a kapcsolatfelvételnél, amikor az osztályról érdeklődtünk, jelezte, hogy több programot bevonva építi az osztályközösséget: külön kirándulásokat szervez és több más szervezettel is kapcsolatot tart, mint ahogy minket is megkeresett. Utána úgy alakult, hogy az egyik, osztályba járó szülővel is kapcsolatba kerültem, aki azt is elmondta, hogy a kiskamasz kisfiának milyen jólesik, hogy a „tyúkanyó típusú” osztályfőnök mindig kedves, igazi szeretettel teli megszólítással intéz hozzájuk minden emailt, külön üzenetet. Egyben tartja az osztályt, a szülő biztonságban tudja a gyerekét, és ennél nagyobb kincs kevés van rohanó életünkben.   

• Egy vidéki szakközépben járva egy 35 fős osztályhoz mentünk ki minap, ahol arról is beszélgettünk, hogy kikhez lehet fordulni, ha mentálisan bajban vannak, ha rosszul érzik magukat, vagy aggódnak valakiért. Az osztályfőnök is bent volt a foglalkozáson, bár azt jelezte, hogy rengeteg dolga van és nem fog tudni bent maradni, de aztán mégis bent ragadt, mert nagyon érdekelte őt, hogy miket mondanak, hogyan reagálnak a témára a fiatalok (és minden bizonnyal az éjszakai órákra halasztotta egyéb tennivalóit). Megható volt, hogy az osztály a szülők említése után, a viszonylag fiatal töri és angol szakos, határozott kiállású, karakán férfi osztályfőnökre utalt, mint olyanra, akihez segítségül lehet fordulni. Rá is néztek, ezen a ponton ezzel be is vonták a foglalkozásba és humorral is átitatott mosolygások között, a nagy kamaszoknál ritkán megjelenő tiszta hála csengett a hangjukban, ahogy többen is bekapcsolódtak. Varázslatos pillanat volt ez ebben a foglalkozásban, amiben a mi dolgunk szakemberként „csak” annyi volt, hogy rámutassunk arra, ami már megvan, és ami felbecsülhetetlen megtartó erőt jelenthet: hogy a tanárom nem csak Caesar halálának körülményeit fogja nekem átadni (szünetben még látszódott az interaktív tananyag kivetítve), hanem számíthatok rá, mint segítségre, ha bajban vagyok. 

• Egy viszonylag nagy létszámú általános iskola igazgatói irodájában épp az előzőleg az iskola egyik leghátrányosabb sorsú osztályában folyt foglalkozás kapcsán beszélgettünk a nehézségekről és a megoldási lehetőségekről. Megindító volt tapasztalni, hogy milyen mélyen ismerik a vezetők is az egyéni gyerek sorsokat, aminek a szele minket csak megcsapott a foglalkozás alatt, és aminek jó része természetesen az iskolapszichológus, vagy más iskolán kívüli terápiát is vivő pszichológus szobájában szokott teljesen kibomlani. Átjött az az erő, rutin, türelem és hozzáértés, ami kell ahhoz, hogy meglássák a tanárok és a vezetők is a mindennapok szintjén – a rengeteg teendő mellett – az iskolai életben nagyon zavaró magatartási nehézségek mögött a krízist, a hiányt, a nehézségeket is. Az iskolai életben sok nehézséget megélő és egyszersmind okozó lány által készített művészi kép kint is volt a falon, jelezve azt a mély kapcsolatot, amit tanár és diák között meg tud jelenni a nehézségek ellenére is. 

Szigeti Réka