Ha esetenként olyan mesét is hall, amit nem olvasnak, hanem fejből mondanak, vagy akár olyat, aminek ő a főszereplője, az ő mindennapjairól, megküzdéseiről szól! Jó ennek a gyereknek most is, és jó lesz a későbbiekben is, hiszen számtalan dolgot tanul meg a világból. Rengeteg megküzdési lehetőséget és választási utat talál, növekszik benne az együttérzés önmagával és másokkal szemben, és megélheti a fájdalmat, az örömöt. Azonosulhat bárkivel, akivel csak szeretne a mesében. Lehet ő a győztes, ha esetleg az életében ez nincs is így. 

A gyermekkori mesehallgatás előnyeit számos kutatás is igazolta: fejlődik a szókincs, élénkebbé válik a fantázia, jobb lesz a rajzkészség, s majd az iskolában könnyebben megy az olvasás-írás. Ne feledkezzünk meg a biztonságos, meghitt hangulatról, a történet feldolgozása során kialakuló beszélgetésekről sem, melyek a szülővel összebújva mesét hallgató gyermeknek rendszeres, a személyiség fejlődését pozitívan elősegítő élménye.

A felnőttek számára is lehet mondanivalója a jókor mondott vagy olvasott mesének. Hiszen nemcsak gyerekként szembesülünk problémákkal, nehézségekkel, hanem felnőttként is. Mindre nem lehet kész válaszunk, forgatókönyvünk. A mesékben vannak ilyen forgatókönyvek, hiszen ősi tudás halmozódik fel bennük, amelyektől bármelyik életszakaszunkban bátran kérhetünk és kaphatunk is segítséget.

A népmese az egységes és egylényegű világkép részeként az egyetemes szellemi tanítások áthagyományozások egyik eszköze. A világ és benne az ember helyes működésének alapjául szolgáló Rend (üdv, egység) elveszítésének és megtalálásának forgatókönyveit mutatja meg, létfontosságú információkat közölve a világ működéséről és az ember életfeladatairól. 
Nem feltétlenül maga a mese gyógyít, hanem a mesével való kapcsolat, és az a világkép, aminek az elfeledett működésébe bekapcsol a minket a mese, mikor kapcsolatba kerülünk vele mesélőként, hallgatóként.  

A gyermekkorban megtanult képi gondolkodást éleszti újra bennünk, segítségével és üzeneteinek meghallásával rálelhetünk a helyes útra. A mesék azt tanítják nekünk, hogy: 

• a világ működésében az egyensúly megbomolhat, de az egyensúlyt helyre lehet és kell állítani;
• az életet, a minket körülvevő környezetet tisztelnünk kell; 
• az idősekben rejlő tudást és a hagyományokat tisztelnünk kell;  
• lehetőségünk van az önmegváltásra: az ember képes saját magát meggyógyítani és egy magasabb szellemi szintre emelni.

A mesékkel való találkozás családi vagy közösségi megélése felerősíti érzékszervi érzékeléseinket, egymást támogató társas közeget tud teremteni, testi és lelki működésünket optimalizálja. A történetek által közvetített gondolkodási módok felhasználhatóak a mindennapi életünkben jelen lévő problémák megoldásában. A rendszeres mesehallgatás segíti egy nyugodtabb működésmód elsajátítását, a minket érő stresszorokkal való megküzdési stratégiáink hatékony kialakítását.

szerző: Puly-Hernádi Judit