Felnőttként a munka halasztást nem tűrő világában gyakran úgy tekintünk a hétvégékre, szabadságra, mint arra az időre, amikor a pihenés mellett – vagy éppen annak a rovására – be lehet hozni a lemaradást akár a házimunkában, akár a munkahelyi feladatokban. Nincs ez másképp a gyerekek, kamaszok életében sem. Egyre „felnőttesebb” életet élnek: 7-8 órát töltenek az iskolában, onnan rohannak a zongora órára és úszásra, majd a nap zárásaként házi feladatokat írnak és készülnek a másnapi versmondásra és röpdolgozatra. A folyamatos pörgésben gyakran tolódnak a feladatok és az sem ritka, hogy a témazáró dolgozatokat vagy a kötelező olvasmányok beszámolóit is az őszi szünet utánra időzítik a suliban. 

Nem meglepő tehát, hogy mind a szülőkben, mind magukban a gyerekekben is megjelenik az a gondolat, hogy a szünet alkalmas arra, hogy a sulis feladatokban „utolérjék magukat”. Ezzel azonban érdemes vigyázni! 

Ha a szünetben nem pihennek, akkor hogyan lesz energiájuk akkor, amikor arra igazán nagy szükség lesz? Hogyan támogassuk a gyerekek pihenését?

Keretezzük le a tanulós időt! Lehet, hogy nem felejthetjük el teljesen a sulit, annak minden elvárásával és teendőjével, ha a gyerekek a szünet utáni napokban máris visszacsöppennek a témazárók és röpdolgozatok világába. Ebben az esetben érdemes a szünet elején átgondolni, hogy mennyi halaszthatatlan tanulnivaló van és azoknak jól keretezett időt dedikálni. Így elkerülhetjük, hogy az egész szünetet áthassa a házi feladatok miatti aggodalmaskodás – tere lehet az igazi kikapcsolódásnak. 

Töltsünk együtt minőségi időt! Süssünk süteményt, kuckózzunk be együtt egy jó filmre vagy menjünk ki a szabadba és kiránduljunk. Ezek az alkalmak remek lehetőséget teremtenek arra, hogy beszélgessünk és nem utolsó sorban kikapcsolódjunk. Plusz tipp, hogy vonjuk be őket a program kiválasztásába és szervezésébe. 

Legyen strukturálatlan, szabadon eltöltött ideje a gyerekeknek! A közös programok mellett annak is legyen helye, hogy azt csináljon, amit akar – elvárások nélkül. Ezzel erősíjük az önállóságát és ilyenkor felfedezheti, hogy mit szeret valóban csinálni. 

Legyen okés a semmittevés is! Van értelme és haszna az ágyban fekvős, passzív pihenésnek is. Gondoljunk csak arra, hogy mennyi inger éri őket a mindennapokban – néha jól esik teljesen elcsendesedni. 

A szünet szóljon a pihenésről!