Közben teljesen természetes, hogy a várakozás mellett szorongás, bizonytalanság vagy akár félelem is megjelenik – nemcsak a gyerekben, hanem a szülőben is. „Mi lesz, ha honvágya lesz?” „Mi van, ha nem talál barátokat?” „Mi van, ha este sírni fog?” Ezek a kérdések szinte minden családban felmerülnek az első táborozás előtt.

Az első táborozás sok újdonságot jelent: új környezetet, új szabályokat, szülők nélküli napokat és ismeretlen helyzetek. Az agyunk az újdonságot gyakran bizonytalanságként érzékeli, ezért természetes, ha feszültség jelenik meg. A fontos nem az, hogy a gyerek ne izguljon, hanem az, hogy tudjon mit kezdeni az érzéseivel. Már az is sokat segít, ha teret adunk ezek kimondásának: Mit vár legjobban? Mitől tart? Mi lenne a legnehezebb? Amikor a gyerek meg tudja fogalmazni, mi zajlik benne, azzal már csökken a belső feszültsége.

A szülő nyugalma is sokat számít. A gyerekek nagyon érzékenyen reagálnak a szülő érzelmeire. Ha a szülő erősen aggódik, azt a gyerek is megérzi. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem lehet bennünk féltés, inkább azt, hogy érdemes megfigyelni: vajon a saját szorongásunk mennyire hat a gyerekre? A búcsúzáskor például sokat segíthet, ha nyugodt, biztonságot sugárzó szavakra helyezzük a hangsúlyt, ezek támogatják majd abban, hogy magabiztosan és jó érzéssel vágjon bele az új élményekbe: „Bízom benned.” „Bármi történik, számíthatsz magadra és a körülötted lévő felnőttekre.” „Szép élmények várnak rád.” Ez stabil kapaszkodót ad.

A felkészülést segítheti, ha konkrétan beszélgetünk a táborról: Milyen lesz egy nap? Mikor lesz étkezés? Hol alszanak? Mire számíthat? Ezen felül a közös készülődés biztonságérzetet adhat és jó teret biztosíthat az aggodalmak, izgalmak megbeszélésére: pakoljunk össze együtt, írjunk listát, válasszuk ki azt a kedvenc tárgyat, plüsst, amit majd magával visz.

És ha honvágya lesz? A honvágy nem kudarc. Nem azt jelenti, hogy a gyerek „nem elég bátor”, sőt, gyakran a honvágy és az élmények egyszerre vannak jelen: napközben felszabadult, este pedig hiányzik neki az otthon. Ez teljesen rendben van. Az első tábor nem attól sikeres, hogy nincs benne nehézség. Attól lesz fontos tapasztalat, hogy a gyerek megtapasztalja, képes helytállni egy új helyzetben.

Az első tábor nemcsak néhány nap külön töltött idő, sokkal inkább egy nagy lépés az önállósodás felé. A gyerek megtapasztalhatja: képes alkalmazkodni, tud segítséget kérni, meg tud nyugodni, és boldogul a szülők folyamatos jelenléte nélkül is. Ez hosszú távon önbizalmat épít. A tábor végén sok gyerek nemcsak élményekkel tér haza, hanem egy fontos belső felismeréssel is:

„Megcsináltam. Képes vagyok rá.”