Gyerekként elveszíteni egyik szülőnket olyan stresszt okozó életesemény, ami nagyon mély lenyomatot hagy bennünk. Olyan nehéz ez a téma, hogy először a hétköznapi megfogalmazás is gondot okozhat, és amit rögtön a kezdeti képekben is látunk: „meghalt” vagy „elhunyt” vagy „már nincs”?

Összeszedtük, mi miatt is ajánljuk a filmet, azon túl, hogy remek színészi játék szórakoztat minket, és képileg is meseszép. A játékos vidámság, a trendi színek, a víz képe mind szépen mosódik össze ebben a kedves, szívet melengető történetben, ami különösen jót tesz a léleknek a szürke téli napokban.

Nézzük meg, mit emelnénk ki ebből a filmből, ami gyerekekkel foglalkozó szakemberként különösen fontos:

• A mély sérelem felismerése a felszíni viselkedés mögött: Ha egy gyerek érthetetlenül, különösen idegesítően vagy csak bántóan viselkedik, érdemes gyanakodnunk, hogy valami mély fájdalom áll a háttérben. Nina példája jól mutatja, hogy sokszor a tüskék mögött rejtőző szomorúság és hiány a valódi kiváltó ok. A film egyik kiemelkedő pontja a közös ruhavásárlás, amikor a pöttyös ruha képe édesanyjára, és a vele kapcsolatos hiányára emlékezteti. Hiába Nina kivételesen önreflektív természete és a szavakkal való bánás művészete, mégsem tudja még saját maga felé sem értelmezni a helyzete és a nehéz élmény megosztása helyett a mufurcság, majd az elrohanás következik.

• A szerelem témához való hozzáállás: A film bemutatja, hogy a kis serdülők milyen nagy eltérésekkel viszonyulnak a szerelemhez. Van, aki szinte csak erről tud beszélni, míg mások értetlenül állnak a romantikus témák előtt, és undorral tud még csak gondolni is arra, hogy oldalakon keresztül egy csókról legyen szó. Felnőttként jó, ha ezt a nagyon széles repertoárt szem előtt tartjuk, és tudatosítjuk magunkban és a velünk kapcsolatban lévő fiatalban is, hogy bármelyik végleten állni teljesen rendben van. 

• Az emlékekre szükségünk van: A filmben Nina nehézsége nem csupán a gyászról szól, hanem arról is, hogy az elveszített szülő iránti vágy és hiány hogyan formálja a gyerek életét. Nina konkrét emléképei hiányában fényképekkel és mások történeteiből állítja össze anyukája képét, hogy felépítse azt a nem létező kapcsolatát a régen elhunyt anyukájával, ami serdülőkorhoz érve még nagyobb űrként tátog benne. Valahogy úgy, ahogy József Attila írta „lágy őszi tájból és sok kedves nőből próbállak összeállítani téged” .  Az emlékek felidézésének, a fényképek nézegetésének nem csak gyász esetén van jelentőségük, hanem a mindennapokban is van ezeknek egy identitás-kovácsoló ereje, amit érdemes beemelünk a mezei családi hétköznapokba is.   

• Az írás terápiás hatása: Nina könyvet ír saját életükről, és az a vágya, hogy minél inkább felelevenítse az édesanyja képét magában. Hiszen egy könyv karaktere, pontosan van ábrázolva, akár életre is tud kelni. A vele való azonosulás, segítheti a fájóan hiányzó űr betöltését. Az olvasás és az írás pontosan így tud nekünk segíteni a mindennapokban: akár naplóírás, akár egy regény olvasása, lehetőség a mélyebb feldolgozásra, egy másik perspektíva felvételére. 

• A gyász időtlen természete: A film fontos üzenete, hogy a gyász senki számára sem ér véget a gyászévvel. A veszteség nyoma soha nem múlik el teljesen, és a gyerekek, valamint a szülők életében is tartós hatása van. A gyász nem megy össze, ugyanakkora marad, csak azzal, ahogy tovább szeretünk, tovább éljük az életünket a gyászt is egyre inkább körbenövi az élet.