(
A suli folyosóin sétálva mindig izgalmas témák üthetik meg a fülünket. Most éppen a Nagyböjtről és az önként vállalt lemondásról beszélgettek kamaszok két tanóra között. Bár idehaza leginkább a keresztény ünnepkör kapcsán hallunk róla, mint a Húsvét előtti 40 napos lelki felkészülés időszaka, a böjt üzenete túlmutat a vallási hagyományokon. Ez az ősi szokás számos kultúrában megjelenik valamilyen formában.
Kamaszok osztották meg, hogy hitrendszertől függetlenül ők hogyan tekintenek erre az időszakra és miért tettek valamilyen önkéntes vállalást.
Kihívás és önismeret. Egy időszak, amiben lemondanak valamiről, beleillik a kamaszkori önfelfedezés és identitáslakaulás folyamatába. Képes vagyok-e vajon lemondani a cigiről vagy a kedvenc édességemről, esetleg a reggeli TikTok görgetésről? Ha igen, mi segít helyette megnyugodni vagy kikapcsolódni? Ha nem, vajon mi hiányzik ennyire?
Tudatosság. A nagyböjti időszak valakit arra ösztönöz, hogy tudatosabb tagja legyen a fogyasztói társadalomnak, így ebben a hónapban nem vesz új ruhát, vagy csak olyan dologra költ, amire tényleg nagy szüksége van. Ez az időszak tehát nem csupán a lemondásról szól, hanem arról is, hogy gyakoroljuk, hogyan tudunk tudatosabb döntéseket hozni.
Egészség. A böjt időszaka valakinek egy jó apropó arra, hogy az elhatározása hatására kipróbáljon új recepteket, kísérletezzen egészségesebb vagy a környezet számára fenntarthatóbb ételekkel. Így válhatott egy osztálycsoport átmenetileg receptmegosztó felületté.
Felelősségvállalás. Az egyik legkülönlegesebb vállalás így hangzott: „mindig utoljára hagyom el a tantermet, bezárom az ablakokat és lekapcsolom a villanyt.” És valóban: ez az időszak nem csak testi-lelki megújulást jelenthet, hanem lehetőséget is a környezetünkért való felelősségvállalásra.
És mit kérnek a kamaszok tőlünk, felnőttektől? Mindössze annyit, hogy vegyük komolyan és támogassuk őket a vállalásukban.
