A Sulinyugi gyerekfoglalkozásokon a FIRKÁLÁS az egyik legnépszerűbb gyakorlat a feszültség levezetésére. Hatalmas energiák szabadulnak el, ahogy a ceruza száguld a papíron, és hihetetlen megkönnyebbülés követi. Próbáld ki Te is, amikor legközelebb feszültnek érzed magad!

Most egy firka segítségével te is hozzájárulhatsz ahhoz, hogy az iskolákban terjedjen a nyugalom. 

Nézd meg a lenti „firka katalógust”, válaszd ki azt, amelyik a legjobban tetszik, és már küldjük is! Használd képernyővédőként vagy akár tedd ki egy képkeretben az íróasztalodra: emlékeztető lesz a feszültséggel teli pillanatokban, hogy a stressz kezelhető!

Mire fordítjuk az adományod?

A Firka kampány fő célja, hogy forrást teremtsünk Sulinyugi gyerekfoglalkozások megtartásához, ahol a gyerekek megtanulhatják kezelni a stresszt és a szorongást. 

Ezen felül a támogatások egy részéből részvételi lehetőséget biztosítsunk pedagógusoknak az akkreditált stresszkezelő, kiégésmegelőző képzésen, hogy a saját nyugalmukat megteremtve tudjanak gondoskodni a gyerekek nyugalmáról és jóllétéről. 

Az adományoddal közvetlenül hozzájárulsz ahhoz, hogy az iskolai mindennapokban több legyen a nyugalom és kevesebb a feszültség. 

Hogyan tudsz részt venni?

A Firka kampány 2026. január 20-tól február 20-ig tart.

Három egyszerű lépés:

1.    Nézd meg a firkákat és válaszd ki azt, amelyik valami miatt “megszólított”
Ezek valódi gyerekek igazi feszültségét tükröző, autentikus firkák. A kampány során többet is megtudhatsz a történetükről és a stresszkezelő módszerekről.

2.    Adományozz
Kattints a “Támogatom” linkre, és utald el a kiválasztott összegű adományt. FONTOS: a közleményben tüntesd fel a firka nevét. (Automatikus visszaigazoló e-mailt fogsz kapni az adomány beérkezéséről.)

3.    Már tiéd is a firka!
2 munkanapon belül elküldjük neked a választott firkát nagy felbontásban, kinyomtatható formátumban. Emlékeztetni fog a nyugalom fontosságára és a feszültségoldó technikákra! 

***

FIRKA KATALÓGUS

A sárkány végre kifújhatja magát

Tomi nem egy átlagos gyerek. Négy tesó közül ő a legnagyobb, ráadásul az egyetlen fiú. Szoros napirendjébe belesűríti a hegedűgyakorlást, a modellező szakkört, a házi feladatok precíz elkészítését, és persze besegít a házimunkába is, vigyáz a kisebbekre, amikor a szülők különösen elfoglaltak.
Az utóbbi időben azonban gyakran gyötrik rémálmok, és egyre nehezebben koncentrál. Emiatt elküldik őt Anna nénihez, a Sulinyugis iskolapszichológushoz. Anna néninek szelíd, mosolygós arca van, a szobája tele érdekes játékokkal – Tomi mégis nehezen nyílik meg.

Egy napon így fogalmaz: „Olyan, mintha egy alvó sárkány lakna bennem, amit nem szabad felébreszteni, mert túl veszélyes.” Anna néninek ragyogó ötlete támad: „Tomi, adok neked egy lapot. Most egy kis időre felébresztjük a sárkányodat – erre a papírra bátran kiokádhatja a tüzét, azzal senkit nem éget meg.”

Tomi először óvatos, aztán egyszer csak magával ragadja a lendület. A narancssárga ceruza alatt cikázni kezdenek a vonalak, tüzes hullámok töltik meg a lapot: a sárkány végre kifújhatja magát.

Kinyílt egy kapu

Kissé félénken, de illedelmesen köszönt a hétéves Dorka, akit a szülei lelkesen bíztattak a háttérből, hogy oda merjen lépni a szivárványszínben pompázó színesceruzákkal megrakott standhoz. Mint tőle megtudtuk, nagyon szeret iskolába járni, de sokat izgul, hogy jól sikerüljenek a dolgozatai és jól kijöjjön a kis osztálytársaival. A Feszültkére való rajzolásnál és a kártyaválogatásnál csendes érdeklődéssel figyelte a „nagyokat”, de a firkánál valami történt. Miközben Dorka teljesen átszellemülve alkotott és keze alatt egyre csak nőtt a színes firka, szülei kikerekedett szemekkel, elégedetten mosolyogtak össze:

-    Most azt hiszem, kinyílt egy kapu a gyereknél. 
Így talált rá Dorka az ő csoda-stresszlevezető technikájára a családi napon egy kissé borongós vasárnap délelőtt.

Szeretnék jó lenni

A másodikos Lacikát kiemelték a családból, nevelőotthonban él több testvérével együtt. Éjszakánként bepisil és gyakran változnak a nevelői az otthonban, ahol az erőfölény érvényesül: a nagyobbak bántják a kicsiket, egymástól el-elvesznek tárgyakat, élelmet. A Sulinyugi foglalkozáson minden technikát intenzíven, nagy erőbedobással él meg, a firkánál pedig extrán felcsillan a szeme: „Ezt most tényleg lehet? Szabad nekem ezt a lapot összefirkálni, csak úgy?” kérdezi a tekintete. Ebben el is tud mélyedni, most nem kell figyelni arra, hogy leválasszuk a mögötte ülőtől: meditatív állapotban üríti ki a dühét… csak úgy serceg a keze alatt a papírlap, neki külön is adunk ceruzát, mert gyorsan koptatja a saját színesét. Büszkén szemléli a saját „művét” majd a többiekére is érdeklődve tekint.

A rövid relaxos zárás után ő így fogalmazza meg, hogy neki mi is tetszett a legjobban „szeretnék jó lenni” – szerintünk ez azt jelenti: „szeretném máskor is uralni a bennem dúló hurrikánt, mert így tudok magamhoz és másokhoz is kapcsolódni”.

Rock ’n’ Roll!

Szonjának aznap nehéz napja volt. Azt érezte, csigalassan telnek a percek, képtelenség ennyi ideig figyelni. Matekon azzal szórakoztatta magát, hogy egy négyzetet besatíroz, a következőt üresen hagyja, a következőt megint besatírozza, és így tovább, de a tanárnő folyton kizökkentette őt ebből, egy idő után el is vette tőle a lapot. Éneken – amit amúgy szeret – most kivételesen valamilyen elméleti dologról tanultak, ami egy idő után háttérzajjá olvadt Szonja fejében. A „belső színpadot” valami sokkal érdekesebb foglalta el: megtalálni a módját annak, hogy felvegye a kapcsolatot legjobb barátnőjével, akit pont a hét elején ültettek el mellőle a folyamatos csevegés miatt. Mikor üzenetét egy papírrepülő szárnyán próbálta eljuttatni Lelléhez, a tanárnő egyből két korongot is átfordított a magatartását jelző táblácskán. Környezetismeret órán két idegen néni toppant be a terembe. Érdekes dolgokat mondtak, de az sem volt baj, ha nem tudott mindig odafigyelni. Izgi dolgokat próbáltak ki közösen, pl. képzeletbeli lufit fújtak, de a legjobb mégis az volt, amikor mindenki kapott egy lapot és egy marék ceruzát. Szonja nem is hitt a fülének: „itt most az a feladat, hogy 1 teljes percen keresztül firkáljam szét ezt a lapot?!” Nem bírta magát tovább türtőztetni, de szerencsére most kivételesen nem is kellett és felkiáltott: „ROCK ’N’ ROLL!” Épp erre volt akkor szüksége.

***

A nyugalom tanulható. Segíts minket abban, hogy ezt minél több gyereknek és pedagógusnak megmutassuk.