Ugyanazon osztály nagyszünetében hallhatjuk az előző napi randin való izgatott nevetgélést és kamaszosan felharsanni, hogy „jaj, fúj, én biztos, hogy nem!”. És ez így van rendben. Felnőttként jó, ha ezt a nagyon széles repertoárt szem előtt tartjuk, és tudatosítjuk magunkban és a velünk kapcsolatban lévő fiatalban is, hogy bármelyik végleten állni teljesen okés.

De milyen is az első szerelem? – Amikor a Sulinyugi foglalkozásokon megkérdezzük, hogy milyen a jó stressz, egy biztos: az első randi vagy az első csók elhangzik. Felnőttként el is felejthetjük, hogy milyen különleges és meghatározó élmény. Minden új, repkednek a pillangók, a külön töltött percek végtelennek tűnnek, minden egyéb eltörpül mellette és egészen más színben – leginkább rózsaszínben – látni a világot. 

Mindemellett vitathatatlan, hogy Feszültkére gyakran felkerülnek a szerelmi csalódások, kapcsolati nehézségek okozta könnyek is.

Milyen nehézségekkel küzd a szerelmes kamasz? – Megkérdeztük. 

• Merni odalépni, ez az első és egyik legnehezebb dolog. Nem elszalasztani a lehetőséget. Kilépni a komfortzónámból. Aztán másodjára már könnyebb, de elsőre... az nagyon nehéz. 

• A barátok és a kapcsolat. Ebben nagyon sok nehézség van, például az, ha a barátaim nem kedvelik vagy hogy megtaláljuk az egyensúlyt. Nem jó teljesen elhanyagolni a barátokat, de olyan nehéz, amikor hirtelen minden olyan rossz nélküle.  

• Szerintem az is nehéz, hogy eldöntsük, hogy ez igazi szerelem-e vagy csak vonzódás. Nagyon nem mindegy, hogy mi. Ezt jó tudni, hogy ne bántsuk a másikat és magunkat se. 

• Nagy stressz eldönteni, hogy hogy haladjunk, mi az, ami odaillőnek számít. Akkor az igazán izgalmas, ha ezek a lépések maguktól jönnek, ahogy érezzük, de így meg mindig ott van az a félelem, hogy mi van, ha túl gyors vagy éppen túl lassú vagyok. 

• Hogy mennyit és miben változzunk a másikért. Van, aki nagyon feladja magát és olyan dolgokba megy bele, ami már nagyon nem ő, de az se jó, ha nem tudunk kompromisszumot kötni. 

• A szülők. Hogy ők hogyan kezelik, kedvelik-e. Persze, nem mondom, hogy emiatt vége, de azért nem jó abban lenni, hogy nem mondhatom el, hogy mondjuk vele voltam suli után. Még ha nem is a kedvencük, adjanak esélyt meg azért lehessen elmondani dolgokat. 

• Szerintem nem könnyű kommunikálni, főleg az ismerkedés meg a kapcsolat elején. Mármint az ilyen nehezebb dolgokról vagy arról, ha valami esetleg zavar. 

Ezek az aggodalmak mind helyénvalók és fontos, hogy a kamaszok is lássák: nincsenek ezzel egyedül. Az első szerelmekben a kamasz tanul. Tanulja, hogy hogyan kommunikálja azt, amit érez. Tanul kérni és kérdezni. Tanulja a saját és a másik határait. Tanulja, hogy milyen az, amikor jól és azt is, amikor nem olyan jól szeretik őt. Tanulja a konfliktuskezelést. Tanulja és alakítja magát. 

Fontos, hogy ebben ott legyünk szülőként is, amikor támogatásra, vagy csak meghallgatásra van szüksége. Hogyan? 

• Legyünk elérhetők: biztosítsunk időt vagy közös programot, hogy ha szeretne, legyen lehetősége hozzánk fordulni. 

• Kérdezzünk, ahelyett, hogy csak a saját véleményünket osztjuk meg: próbáljuk megérteni a gondolatait és érzéseit. Ha nem is értünk vele mindenben egyet, fontos, hogy megtapasztalja, hogy mi szeretnénk őt érteni. 

• Fogadjuk el az érzéseit: ne érvénytelenítsük akkor sem, ha épp a szemünkben érthetetlenül nagy érzelmekről is számol be.

• Vegyük komolyan: ne viccelődjünk a szerelmi életével. Teljesen természetes, ha ez számára aktuálisan a legfontosabb és legkomolyabb dolog. Ezt tartsuk tiszteletben. 

Ha kamaszként vagy szülőként olvasnál még a témáról, szeretettel ajánljuk a Yelon oldalát: www.yelon.hu 

És végezetül Valentin napra, a pár engedélyével, megosztanánk egy csodaszép párbeszédet két kamasztól, amitől megtelt a szívünk: 

-    Vannak napok, amikor nagyon nehéz magam szeretni. 

-    Tudom, de ez nem baj. Olyankor én szeretlek téged magad helyett is. 

A kamaszok tanulnak az első szerelemben. És néha tanulhatunk tőlük mi is. 

Vas Enikő pszichológus

Kép forrása: Canva