Sok követendő példát hallok tőlük, amikor megosztanak magukról valamit a csoportokon vagy a közösségi médiában. Pedig nem szokásuk önmagukról mesélni, általában a gyermekek mögött maradnak és az ő sikereikben gyönyörködnek. Néha azonban születnek szerény és lényegretörő, őszinte vallomások. Íme itt egy kedvenc (a szerző engedélyével):
Egy odaadó tanítónő posztja
"Néha (főleg hó végén) elgondolkodom, miért is lettem tanár. Miért nem tanultam tovább az eredeti céljaim szerint? Most programozhatnék vagy lehetnék könyvelő. Lenne egy menő autóm, biztos jártam volna már Balin, a fiamnak pedig megvettem volna azt az 50ezres cipőt.
Aztán, amikor 20 kiskölyköt utaztatok a 9-es buszon, és nevetve kitalálóst játszunk, odalép egy fiatal férfi és mosolyogva azt mondja:
- A tanárnő még mindig ugyanolyan, tele van energiával!
Belenézek hosszan a szemébe, megismerem, és hirtelen minden előjön.
- Szilárd! - csak ennyit tudok mondani és megölelem.
Csodálkozik, hogy emlékszem rá.
Hát hogy a rákba ne emlékeznék? Ugyan nem tanítottam, de küzdöttem érte többedmagammal. Árral szemben, kollegával szemben, mert éreztem, hogy megérdemli, hogy szüksége van rá.
Azt mondja, csak a jó tanárokra emlékszik és hogy egyszer megdicsértem a lila haját. Csak én, senki más. Érdekes, neki mi maradt meg. És tanár lett ő is, angolt tanít.
Hazafelé menet felidézem az emlékeket, ahogy gyakoroltam vele a törteket, ahogy kiálltam mellette a tanári kar ellen, ahogy hetente egyszer jött a dök gyűlésekre, mert volt tea meg pattogatott kukorica, arra, hogy milyen volt a kézírása. Aztán beszállok a cseppet sem menő autómba és bár tuti idén sem jutok Horvátországnál távolabb, de ilyenkor kevésbé fáj, mert a fejemben lévő arcképcsarnokban sok Szilárd van, akik, ha megismernek az utcán vagy a 9-es buszon, rám köszönnek, mert talán adtam nekik valamit akkor, amire épp szükségük volt, és ez iszonyú menő.
És nincs bajom a programozókkal, sem a könyvelőkkel, az az ő hivatásuk, ez meg az enyém."
Dr. Bikfalvi Réka, egészségfejlesztő szakpszichológus, az Alapítvány vezetője