(
Valószínűleg azonban nekünk is könnyű felidézni a kötelező iskolai szereplésekkel járó feszültséget, vagy mélyen át tudjuk érezni, amikor a gyermekünk emiatt stresszel. Minden figyelem ráirányul ilyenkor idegenek és a legközelebb álló személyek részéről is, és lehet valakit az előbbi, lehet valakit inkább az utóbbi stresszel jobban.
A stressz kb. elkerülhetetlen a szereplések kapcsán. Lehet pozitív, teljesítményélénkítő hatása is, azonban túlzott mértékben tudjuk milyen szorongató tud lenni.
Testi tünetek is megjelenhetnek, mint például fejfájás, hányinger, szédülés, de sok gondolat is ellepheti ilyenkor a gyerekeket:
- Mi van, ha bakizom?
- Mi van, ha elfelejtem a szövegem?
- Mi van, ha cikizni fognak utána?
- Mi van, ha én nem vagyok ebben olyan ügyes, mint a többiek?
- Mi van, ha csalódást okozom?
Szülőként pedig a kérdésünk: Hogyan tudnék ebben a helyzetben segíteni?
Ismerjük el az érzéseit: Empátiával és odafordulással sokat segíthetünk. Beszéljünk vele arról, hogy valóban nem könnyű ez a helyzet, amiben van, és ne kicsinyítsük le az előtte álló kihívást.
Kezeljük a helyén a hibákat: Fejezzük ki, hogy törekedhetünk arra, hogy ne hibázzunk, de teljesen rendben van, ha mégis elrontunk valamit, hiszen hibázni emberi dolog.
Gyakoroljuk vele a feszültség levezetését: Mutassunk olyan gyakorlatokat, mint a hasi légzés vagy a progresszív izomrelaxáció, amiket akár a fellépés előtt pár perccel is képes alkalmazni.
Fejezzük ki büszkeségünket: Mondjuk el neki, milyen jó volt így látni ahogy készült a szereplésre, vagy ahogy meg tudott küzdeni a fellépéssel járó feszültséggel.
Megjelenhet az is gondoskodó szülőként, hogy engedjük, hogy a gyerekünk ne szerepeljen, ha nem akar. Ilyenkor azonban érdemes azt átgondolni, hogy mit nyerhet azzal, ha minden félelme ellenére kiáll mások elé: meg tudja ismerni önmagát különböző helyzetekben és büszke lehet rá, hogy megküzdött a kihívással.
Az iskolai stresszforrásokról szóló sorozatunk hamarosan folytatódik.
