Szakemberként és szülőként is gyakran érezhetjük, hogy a gyermekkor kezdi elveszíteni a játékos, gondtalan, biztonságos természetét és mintegy versenypályává, feladattá vált – a felnőttkorra való felkészülés feladatává. A szerző, Kim John Payne több évtizedes tapasztalata alapján úgy látja: a mai gyerekek túl sok tárggyal, túl sok választási lehetőséggel, túl sok felnőttinformációval és túl gyors élettempóval küzdenek. Ez a kumulatív – azaz összeadódó és folyamatos – stressz hosszú távon koncentrációzavarokhoz, szorongáshoz, alvási nehézségekhez és egyéb szélsőséges viselkedésekhez vezethet.

A megoldás? Egyszerűsítés. Ez persze nem jelenti, hogy mindenről le kellene mondanunk és kifordítani a sarkából az eddigi életünket. A könyv nem kipipálandó feladatlistaként szolgál, hanem menüként, amiből mindenki kiveheti azt, amit fontosnak, megvalósíthatónak ítél. Kezdjük kicsiben, ott, ahol a legnagyobb a szükség és legkönnyebb a váltás. Nem merev szabályok, hanem gyógyító ritmus és nyugi-szigetek kellenek a mindennapokba. A cél a lassabb tempó, kevesebb zűrzavar, így kevesebb stressz. 

Íme a mi kedvenc javaslataink: 

1.    Játékhegyből vakondtúrás
A kevesebb játék nem hátrány, hanem lehetőség: a gyerek elmélyültebben, kreatívabban játszik, ha nincs elhalmozva. Szelektáljunk együtt! Maradjanak a legegyszerűbb, legkedvesebb darabok és azok, amik kreativitásra adnak teret. Egy pár kendő és csipesz vagy egy doboz zsírkréta és egy papírtömb többet adhat, mint a legokosabb kütyü vagy a legösszetettebb fejlesztőjáték. 

2.    Esti rítus, nem csak altatás
A nap végén ne várjuk el, hogy a gyerekek a maximumon való pörgés után hirtelen „kikapcsoljanak” a lámpaoltással. Kell egy nyugodt átmenet: fogmosási rítus, a másnap megtervezése és egy kis mese. 

3.    Ritmus improvizáció helyett
Nem gond, ha nem tudjuk a gyerek minden napját ugyanazon ritmus mentén szervezni. Az azonban fontos, hogy ismerje a másnap lehetséges forgatókönyveit: ki viszi suliba, ki mehet érte és hogy épp a rendelő várójában fogja-e írni a leckéjét – amíg anya végez a munkában –, vagy a kis sulis barátjánál. Már az sokat segít, ha a vacsora után, egy nyugis pillanatban átbeszéljük a másnapot. 

4.    Felnőttvilág információinak kiszűrése
A gyerekek figyelnek. Figyelnek a kocsiban a két sláger közti tudósításra, a vacsi alatt háttérből beszűrődő hírekre és arra, ahogy megbeszéljük mosogatás közben az aggályainkat az aktuálpolitika vagy a klímakatasztrófa kapcsán. Ezek a koruknak nem megfelelő információk szorongást eredményeznek. A cél, hogy kevesebb felnőtt-, a koruknak nem megfelelő infóhoz jussanak, így újra a kortársak és a gyermekkor felé fordulhatnak. Teremtsünk olyan világot, ahol nem kell a felnőttproblémák súlya alatt felnőniük.

Az Egyszerűbb gyermekkor nem ígér gyors megoldásokat, de segít újrahangolni a családi élet ritmusát – lassabban, bensőségesebben, a gyermeki világ tiszteletben tartásával. Nem baj, ha nem megy minden elsőre. Egyetlen új szokás, egy visszavett tempójú délután vagy egy nyugodt vacsora is lehet jó kezdet.

Ha a családi élet egy zenemű, hogyan szól most? És mit tennél, hogy még szebben szóljon?