Izgatottság? Várakozás? Gyomorgörcs? Gombóc a torokban? Szorongás? 

Hogyan változik ez a reakció, ha most szülőként gondolsz erre? És ha egy leendő első osztályos szülőjeként? 

Sok cikk foglalkozik azzal, hogy hogyan élik meg az elsősök a tanévkezdést, hogyan segíthetjük őket szülőként, hogy minél könnyebb legyen az átmenet az óvoda és az iskola között. Arról azonban kevesebbszer esik szó, hogy szülőként is milyen sokféle változással szembesülhetünk ilyenkor (pl. új intézmény, újfajta napirend, új szülőtársak, új pedagógusok, többletkiadások az iskolaszerekre), amelyek próbára teszik a megküzdési képességeinket. Mindezek mellett pedig előtérbe kerülhet a belső, gyermeki énünk is, ahogy felidéződnek a saját gyerekkori élményeink.

Kinek a barátokkal közös tízórai szünetek, kinek a napló lapozgatásának nyomasztó csendje, vagy akár az, hogy az ő szülei hogyan készültek vele az iskolára. Felnőttként ugyan nem kell már iskolába járnunk, de a bennünk élő gyerek, ha a tanévkezdés kerül szóba, továbbra is hatással lehet az érzéseinkre, gondolatainkra, viselkedésünkre.

Ezek sokszor nem is tudatosuló, nonverbális reakciók formájában jelennek meg: lehet, hogy feszültebb vagy, amikor iskolatáskát vásároltok, vagy éppen te lelkesebben nézegeted a tolltartókat, mint a gyermeked. Fontos, hogy tudatosítsuk az iskolához kötődő érzéseinket, megéléseinket. Ha nem tesszük, könnyen ez a belső gyermeki én veheti át az irányítást a viselkedésünk felett, és a saját gyermekünk szükségletei helyett az övéi kerülnek a figyelem középpontjába. 

Adj teret a belső gyerek részed élményeinek, hogy aztán a saját gyermeked igényeire, érzéseire reagálva tudjatok készülni az iskolára.