sulinyugi 2021

Manóstressz – 1 - 4. osztályig
Gyerekideg – 5 - 8. osztályig
Kamaszfeszkó – 9 - 12. osztályig

Találkoztál már olyan emberrel, akit az élete során sohasem ért sérelem, akit soha senki sem bántott meg? Ezek az érzések és gondolatok természetesek, hetente vagy akár naponta többször is találkozhatunk velük. Mindazonáltal fontos leszögezni, hogy ezek az érzések nem jók vagy rosszak; a lényeg abban bújik meg, hogy hogyan kezeljük õket.

rembrandt

kép forrása: Rembrandt: A tékozló fiú hazatérése (képkivágás).
http://talita.hu/magazin/isten-ferfi-es-noi-keze/rembrant-prodigal-son-1/

Ha valaki fájdalmat okoz nekünk, arra többféleképpen is reagálhatunk. Forralhatunk például bosszút. A megtorlás és a bosszú azonban nem számítanak hatékony stratégiának (ha az a célunk, hogy az életünket békésen éljük), ugyanis egy ördögi kört képesek elindítani. Az áldozat általában súlyosabbnak ítéli meg a sérelmet, mint az elkövető. Azonban az elsődleges elkövető durvábbnak látja majd a bosszút, mint a saját tettét. Ez a folyamat pedig újabb megtorlásba torkollhat (Baumeister et al., 1998; idézi: Szondy, 2006). Rágódhatunk is a problémán vagy tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna. Azonban a haragos érzelmeken való rágódás (rumináció) fenntartja és fokozza a harag érzését (Bushman et al., 2005), a harag elfojtása pedig -- különösen a tanárok körében -- a jóllét csökkenésével és pályaelhagyással jár együtt, illetve növeli a kiégéssel szembeni sérülékenységet (Chang & Davis, 2009; Taxer & Frenzel, 2015).

Láthatjuk, hogy ezek a stratégiák nem igazán vezetnek jóra, hiszen további stresszt okozhatnak számunkra, a társas kapcsolataink minőségén sem javítanak végeredményben, illetve a munkához való viszonyulásunkra és munkateljesítményünkre is képesek befolyást gyakorolni. Maradt azonban még egy opciónk, ez pedig a megbocsátás. A megbocsátás kétségkívül népszerű konstruktum mind filozófiai, mind teológiai kontextusban, és ez a pszichológiai környezetben sincs másképp. A pozitív pszichológia forradalma óta a megbocsátás témája egyre több cikket, tudományos publikációt, önsegítő könyvet inspirált. Az egyik alap- és kézikönyv, a magyar nyelven is elérhető McCullogh, Sandage és Worthington “Megbocsátás” című műve (McCullough et al., 2016). Azonban hazai szerzőink is hasonlóan magas színvonalon foglalkoznak a témával, példaként említhetjük Bagdy Emőke, Koltai Mária, Pál Ferenc (Feri atya) és Popper Péter (2011) „A belénk égett múlt” című könyvét.

Megbocsátás folyamata

A kutatók eltérően magyarázzák a megbocsátást, azonban általános az egyetértés abban, hogy mi nem számít megbocsátásnak. Nem egyenlő a sérelmek elfelejtésével, figyelmen kívül hagyásával, felmentésével vagy jogilag való elszámoltatásával (Peterson & Seligman, 2004). Egyes kutatók szerint annál inkább egy komoly és tudatos döntéshozatali folyamatról van szó, ami a bosszú elengedése és a hibák megbocsátása érdekében zajlik. Mások szerint a megbocsátásnak köszönhetően nem tápláljuk tovább haragunkat és egy második esélyt nyújtunk embertársunknak, miután hibázott. (Peterson & Seligman, 2004).

A megbocsátás folyamatát tekintve először fontos, hogy tudatosítsuk a sérelemmel kapcsolatos gondolatainkat és érzelmeinket. Ezután dönthetünk és köteleződhetünk el a megbocsátás mellett. Ha a történteket sikeresen átfogalmazzuk, újrakeretezzük és elfogadjuk, képessé válunk empátiával és részvéttel fordulni az elkövető felé. Végsősoron “meghaladjuk” a sérelmeket, túllépünk rajtuk, és értelmet találunk a megbocsátásban (Nagy, 2017). Ha mindez sikerül, nem mérgezzük tovább a lelkünket és jóllétünket, hanem felszabadítjuk magunkat a múlt sérelmei alól.
A kutatási eredmények is a megbocsátással járó előnyökre mutatnak rá: a fizikai és mentális egészségre, illetve a társas kapcsolatokra is kedvező hatást gyakorol – javíthatja az alvás minőségét, csökkenti a negatív érzelmeket (harag, depresszió, feszültség), növelheti a felek közötti együtműködést (Karremans et al., 2003; Lawler et al., 2005).

Megbocsátás a tanári hivatásban

A megbocsátás és az együttműködés fokozottan lényeges azokban a szakmákban, melyek túlnyomórészt emberekkel foglalkoznak, mint például a tanári hivatás. A pedagógusok nap mint nap teljes személyiségükkel dolgoznak, a társas helyzetekbe való bevonódásuk pedig elkerülhetetlen. Jóllétük és az oktatás hatékonysága is jelentősen függ a diákokkal ápolt kapcsolatuk minőségétől. Azonban több bántó és sértő gesztussal is találkozhatnak egy munkanap folyamán: a diákok huszadszorra sem készülnek fel; nem figyelnek a tananyagra, aminek összeállítása órakat vett igénybe; gúnyolodnak... és még sorolhatnánk. Nem igazán meglepő, hogy a tanárok körében a harag az átlagosnál gyakrabban tapasztalt érzelemnek számít: tanórák kb. 15-40%-ában is megélhetik (Carson, 2006; idézi: Frenzel et al., 2015). Viszont mikor egy tanár megbocsátással reagál ezekre az élményekre, képessé válik a sértő és bántó tapasztalatot követően is kedvességgel, empátiával és megértéssel fordulni az érintett diákhoz. Ez nem csupán a saját jóllétét növeli, de rengeteg feszültséget és energiát takarít meg (a harag elfojtásával szemben), valamint példát is mutat diákjai számára, pozitív irányba terelve a fejlődésüket. Nem utolsó sorban a megbocsátó tanárok áltat oktatott diákok teljesítménye is magasabbnak tűnik (Sezgin & Erdogan, 2018).

Persze, ez mind jól hangzik, de a bántó élmény és megbocsátás között valójában percek, hetek vagy akár évtizedek is eltelhetnek – nem minden esetben megy ilyen egyszerűen. Neheztelhetünk valakire egy kellemetlen megjegyzése miatt, de a haragunk hátterében traumák és tragédiák is állhatnak. A megbocsátás azonban egy karaktererősség (Peterson & Seligman, 2004), ami tanulható és fejleszthető, emellett nem feltétele az elkövető jóvátétele vagy bocsánatkérése. Ha valaki elkötelezett a saját fejlődése mellett, és törekedni kezd arra, hogy a vállairól fokozatosan leemelje a nehezteléssel és haragtartással járó mérgező terheket, előbb vagy utóbb megkönnyebbülést tapasztal. Mindazonáltal, ha utunkon szükségesnek érezzük, ne habozzunk felkeresni egy segítő szakembert, aki iránymutatásával támaszként szolgálhat számunkra.

Demková Borbála terepgyakorlatos hallgató írása

Felhasznált irodalom
Bagdy, E., Koltai, M., Popper, P., & Pál, F. (2011). A belénk égett múlt. Harmat Kiadó.
Baumeister, R. F., Exline, J. J., & Sommer, K. L. (1998). The victim role, grudge theory, and two dimensions of forgiveness. Dimensions of forgiveness: Psychological research and theological perspectives, 79-104.
Bushman, B. J., Bonacci, A. M., Pedersen, W. C., Vasquez, E. A., & Miller, N. (2005). Chewing on it can chew you up: effects of rumination on triggered displaced aggression. Journal of personality and social psychology, 88(6), 969.
Carson, R. L. (2006). Exploring the episodic nature of teachers' emotions as it relates to teacher burnout ((Publication No. AAT 3232157) ed.). West Lafayette: Purdue University.
Chang, M.-L., & Davis, H. A. (2009). Understanding the role of teacher appraisals in shaping the dynamics of their relationships with students: Deconstructing teachers’ judgments of disruptive behavior/students. In Advances in teacher emotion research (pp. 95-127). Springer.
Frenzel, A. C., Becker-Kurz, B., Pekrun, R., & Goetz, T. (2015). Teaching this class drives me nuts!-Examining the person and context specificity of teacher emotions. PloS one, 10(6), e0129630.
Karremans, J. C., Van Lange, P. A., Ouwerkerk, J. W., & Kluwer, E. S. (2003). When forgiving enhances psychological well-being: the role of interpersonal commitment. Journal of personality and social psychology, 84(5), 1011.
Lawler, K. A., Younger, J. W., Piferi, R. L., Jobe, R. L., Edmondson, K. A., & Jones, W. H. (2005). The unique effects of forgiveness on health: An exploration of pathways. Journal of behavioral medicine, 28(2), 157-167.
McCullough, M., Sandage, S., & Everett., W. (2016). Megbocsátás. Harmat Kiadó.
Nagy, P. (2017). Pszichológiai tőke: Az emberi kiválóság fejlesztése. Alkalmazott pszichológia, 17(3), 113-115.
Peterson, C., & Seligman, M. E. (2004). Character strengths and virtues: A handbook and classification (Vol. 1). Oxford University Press.
Sezgin, F., & Erdogan, O. (2018). Humility and Forgiveness as Predictors of Teacher Self-Efficacy. Educational Research and Reviews, 13(4), 120-128.
Szondy, M. (2006). A megbocsátás pszichológiája: kialakulása, hatásai és fejlesztése. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 7(1), 15-34.
Taxer, J. L., & Frenzel, A. C. (2015). Facets of teachers' emotional lives: A quantitative investigation of teachers' genuine, faked, and hidden emotions. Teaching and teacher education, 49, 78-88.

Partnereink