Manóstressz – 1 - 4. osztályig
Gyerekideg – 5 - 8. osztályig
Kamaszfeszkó – 9 - 12. osztályig

2020.06.15.

Már a középiskolások Sulinyugi óráin is találkozunk azzal, hogy a gyerekek előre stresszelnek, szoronganak a munkavállalás, későbbi életük alakulása miatt, egyetemistáknál pedig természetesen erőteljesen fokozódik a helyzet.
A záróvizsgák idején különösen hasznos lehet a következő összefoglaló írás, amit terepgyakorlatos hallgatónk, Tóthfalusi Dóra állított össze.

eletkezd1
Kép forrása: Pinterest, Tóthfalusi Dóra szerkesztése


Mi annak az állapotnak a neve, amely serdülőkorban kezdődik, és aztán elhúzódik szinte harminc éves korunkig?


Ez nem más, mint az élet kezdeti válság, vagy más nevén a kapunyitási pánik. A jól ismert kapuzárási pánik fogalmához hasonlóan a kapunyitási pánik is egy adott életkorhoz köthető – általában a serdülőkor vége felé kezdődik, avagy a kibontakozó felnőttekre jellemző, amely Arnett (2000) behatárolása alapján 18-28 éves kor közé tehető. Ez a mai társadalomra jellemző életszakasz a serdülőkor és a fiatal felnőttkor közé ékelődött be, és egy olyan átmeneti időszakot jelképez, amelyben a fiatalok már nem érzik magukat serdülőnek, viszont a felnőttkor kihívásaival még nem igazán mernek szembenézni. Erikson (1958) pszichoszociális fejlődéselméletével szemben, mely szerint már serdülőkorban lezajlanak a belső viharok és az identitás kialakulása, illetve a fiatal felnőttkorra már az elköteleződés, a munkavégzés és a családalapítás jellemző; Arnett (2000) szerint ebben az időszakában a fiatalok próbálják megtalálni a hivatásukat, és törekednek a stabil párkapcsolat kialakítására, így a fiatal felnőttkor szakaszába már kiegyensúlyozottan léphetnek be.


Az új életszakasz kialakulása nyomán figyelték meg azt az állapotot, amit kapunyitási pániknak nevezünk. A „quarter life crisis” fogalma Robbins és Wilner (2001) könyvében jelent meg először, akik felhívták arra a figyelmet, hogy nemcsak az életközépi válság (midlife crisis) érint sokakat, hanem az Y generációra jellemző kapunyitási pánik is. A pánik fogalma helyett talán a krízis pontosabban írja le az életszakaszváltással járó fordulópontot, hiszen ez az időszak tulajdonképpen egy olyan normatív krízis, amelyben fejlődési lehetőség rejlik (Erikson, 1958). A krízisállapotot az okozza, hogy az élet szinte minden területére kiterjed: a családról való leválás, a pályaválasztás, az anyagi függetlenedés, és a párválasztás súlya mind egyszerre nehezedik rá a fiatalokra, akik ennek következtében szorongani és halogatni kezdenek, ezáltal elkerülve a választásokkal járó felelősséget, amely sokaknál tartósíthatja ezt a krízisállapotot. A kapunyitási krízis során a legfőbb nehézséget a lehetőségek kiszámíthatatlansága és bejósolhatatlansága adja. A saját identitásuk kialakítása során sok bizonytalansággal szembesülhetnek a kibontakozó felnőttek – a lehetőségek tárháza szorongást okozhat és döntésképtelenné teheti őket (Robbins és Wilner, 2001).

eletkezd2

Kép forrása: Pinterest, Tóthfalusi Dóra szerkesztése

A kapunyitási pánik öt főbb ismertetőjegye (Arnett nyomán, 2004)


1. Identitáskeresés

2. Instabilitás

3. Szelf-fókusz (melynek lényege az önkeresés, önismeret)

4. Köztes érzés jelensége (már nem érzik magukat gyereknek, de még nem felnőttek)

5. Szerteágazó lehetőségek időszaka (annyi állás és cél közül választhatnak, hogy végül döntésképtelenek lehetnek)
Arnett (2004) szerint összességében ebben az időszakban a kibontakozó felnőttek nagyobb önismeretre tesznek szert, megismerik képességeiket, vágyaikat, mely a későbbiekben segíti őket az elköteleződésben. Ahhoz, hogy a fiatalok felnőttnek kezdjék el érezni magukat, három kritériumnak kell megfelelniük: felelősséget kell vállalni saját magukért, önálló, független döntéseket kell hozniuk, és pénzügyileg is függetlenedniük kell a szüleiktől (Molnár, 2014).

eletkezd3Kép forrása: Pinterest, Tóthfalusi Dóra szerkesztése

Korábbi kutatásokból kiderül, hogy a kapunyitási pánikot átélő egyetemi hallgatók esetében a társas támogatás nagy szerepet játszik, ugyanis a szorongás leküzdésében a szupportív környezet sokat tud segíteni (Pettit, Roberts, Lewinsohn, Seeley, és Yaroslavsky, 2011). A család és kortárs kapcsolatok szerepe az egyén fejlődésében ebben az időszakban nagyon jelentős, a támogató szülők, testvérek, és barátok mind hozzásegíthetik a fiatalokat a kapunyitási pánikon való átlendüléshez. Szintén fontos szerepe van a párkapcsolatoknak: az elköteleződés halogatása, a házasságkötés, illetve a családalapítás idejének kitolódása fontos társadalmi jelenség, amely tulajdonképpen az új életszakasz kialakulásának köszönhető. A kibontakozó felnőttkor szakaszában a fiatalok inkább fokozatosan közelednek a hosszabb távú kötöttségek irányába, párkapcsolat és munka szempontjából is (Arnett, 2007). A kapunyitási krízisben lévők még az önkeresés és identitásformálódás időszakában vannak, az elköteleződést pedig feltehetően azért halogatják, mert először önmagukat kell definiálniuk. Ezáltal megfigyelhető, hogy az elköteleződési hajlandóság megléte feltételezi a krízis lezártához való közeledést (Arnett, 2000, 2004). Összességében a kibontakozó felnőttek az autonómia és az elköteleződés kiegyensúlyozottsága esetén úgy érzik, hogy az életük feletti kontroll a kezükben van (Germani, Delvecchio, Li, Mazzeschi, 2020). Valószínűleg ez a kontroll-érzet alapozza meg a kapunyitási krízisen való túljutást, melynek fontos része többek között a szülőkről való leválás, az önállósodás, a személyes érdeklődéshez igazodó hivatás választása, és a párkapcsolati elköteleződés is.


Mik segíthetik a kapunyitási pánikon való átlendülést?


• A kibontakozó felnőttkor időszakában teljesen normális, ha szorongatóként éli meg valaki a számos rá nehezedő feladat súlyát – hiszen a felnőtté válás nagy dolog! Fordítsunk figyelmet az én-időre: a relaxáció, meditáció, jóga, illetve bármilyen kedvelt mozgásforma vagy kreatív tevékenység rengeteget segíthet az ellazulásban.

• Mivel ebben az életkorban szinte mindenkire jellemzőek ezek az érzések, érdemes beszélgetni róluk a kortársakkal, illetve olyan személyekkel, akikre felnézünk – egymás támogatása és inspirálása csak előre vihet!

Szülőként fontos megértőnek lenni a fiatalokkal - segíteni a leválásukat sok bíztatással, ösztönzéssel az önállósodásra, és iránymutatást adva nekik a felnőtt léthez.

Fiatalként érdemes minél több új helyzetben kipróbálni magunkat – legyen ez egy élvezetes hobbi, egy kihívásokkal teli munkahely, egy érdekes új közösség, vagy akár egy izgalmas utazás, mind csak segíthetnek az identitásformálódásban.

• Ha úgy érezzük elakadtunk, ne féljünk segítséget kérni! A pályaválasztási tanácsadástól, mentorprogramoktól, az önismeret mélyítésében segítő terápiákon át rengetegféleképp enyhíthetünk a szorongáson, melyet a krízis okoz.

A cikket és képeket készítette: Tóthfalusi Dóra. Képek forrása: Pinterest (saját szerkesztés)


Hivatkozások

Arnett, J. J. (2000). Emerging adulthood: A theory of development from the late teens through the twenties. American Psychologist, 55(5), 469–480.
Arnett, J. J. (2004). Emerging adulthood: the winding road from the late teens through the twenties. New York: Oxford University Press.
Arnett, J. J. (2007). Suffering, selfish, slackers? Myths and reality about emerging adults. Journal of Youth and Adolescence, 36(1), 23–29.
Erikson, E. H. (1958). Young man Luther: A study in psychoanalysis and history. New York: Norton.
Germani, A., Delvecchio, E., Li, J., Mazzeschi, C. (2020). Protective factors for depressive symptoms in emerging adulthood. Scandinavian Journal of Psychology. 61 (2).
Molnár, É. (2014). A kapunyitási pánik jelenségének vizsgálata a debreceni egyetemisták körében. Metszetek, 3(1), 358–371.
Pettit, J. W., Roberts, R. E., Lewinsohn, P. M., Seeley, J. R., Yaroslavsky, I. (2011). Developmental relations between perceived socials support and depressive symptoms through emerging adulthood: Blood is thicker than water. Journal of Family Psychology, 25(1), 127–136.
Robbins, A., Wilner, A. (2001). Quarterlife crisis: The unique challenges of life in your twenties. New York: Jeremy P. Tarcher

Partnereink